József Attila [antikvár]

JÓZSEF ATTILA (A címlapon a költő 1934 táján készült fényképe) „Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen". (íme, hát megleltem hazámat ) 1905 április 11-én született Budapesten, egy ferencvárosi bérház (Gát u. 3.) szoba-konyhás lakásában. 14 éves koráig élt itt — gyerekként felnőtt gondokkal küszködve — ,,a város peremén". Ezek az élmények kitörölhetetlen nyomot hagytak benne és végső soron meghatározói lettek egész költészetének. Az irodalomban igen fiatalon jelentkezett. Gyerekkora óta rendszeresen verselgetett; 17 esztendős volt első verseskönyve megjelenésekor, 18, amikor sajtóper vádlottjaként először bíróság előtt állt, 20 éves, amikor egyik verse (Tiszta szívvel) perében melléje állt a kritika tekintélye. ,,Csodagyereknek tartottak pedig csak árva voltam". (Curriculum vitae.) Később, amikor anarchista lázadóból tudatos forradalmárrá érett emberileg-művészileg, újszerű szépségekkel kibomló líráját egyöntetű értetlenség fogadta — még elvbarátai körében is. Alig akadt értő, aki követni tudta volna a költő útját a történelmi-társadalmi összefüggések boncolásától az emberibb jövő megformálásáig, a természet törvényeinek tudományos módszerű kutatásától a lélek finom rezdüléseinek ábrázolásáig. Sorozatos támadások érik politikai és művészi elveiért, egymás után megjelenő köteteiről (Külvárosi éj, 1932., Medvetánc 1934., Nagyon fáj, 1936.) az irodalmi kritika sem szól érdemük szerint Fokozatosan elszigetelődött. Gyenge idegrendszere lassan felmondta a szolgálatot, de dolgozott szinte végső percéig: az emberi magány fájdalmát mondta el megrázó szépségű utolsó verseiben. 1937 december 3-án este Balatonszárszón vonat elé vetette magát.