Játék és valóság [antikvár]

Részlet a kötetből: Játék és valóság Sogasem lestem még oly sóváran és türelmetlenül a gondolat ébredését, mint az ostrom utáni hónapokban. Vitálat vártam, elmék párviadalait, szenvedélyükben is igényeseket, könyörtelenségükben is megnyugtatókat, elszántságukban is élvezeteseket - vitákat, melyek feleletet és megoldást hoznak, némikép a hosszú némaságra kárhoztatottak izgatott bőbeszédűségével, de cél felé törekvőn, mohón és fiatalosan, vitákat és támadásokat, igazság és jószándék szigorú tornáit. Mihamar teljesült e vágyam, nem remélt bőséggel, s örömömet mi sem növelhette inkább, mint az, hogy támadások és védekezések hősei és áldozatai ép a fiatalok voltak, egy új nemzedék, mely az «irodalompolitika» régi feleselései helyett, irodalomnak és politikának egyaránt inkább a lényegbe vágó kérdéseire vetette magát. E viták alkalmát egy kis tanulmánykötet szolgáltatta, mely látszólag időszerűtlenül, három nagy francia regényíró művéből a realizmus új értelmét olvasta ki, hidegharciasan, elméletben is époly gyakorlatin, mint politikumában, látszólag legmesszibb ágazó elemzéseiben is éberen és céltudatosan, szenvedélyes dialektukájával és legsürgetőbb, leglényegesebb tételek felé terelvén az érdeklődést, látszatok, sejtések és félreértések veszélyeiről sem riadva vissza.