I.U.S. 7 [antikvár]

A monori tanácskozás — Miről tanácskoztak a maguk intel-lektueljei Monoron ? — kérdezte állítólag Gorbacsov Kádártó! 1985 szeptemberében, moszkvai megbeszélésükön. Ezt a pletykát hallotta Pesten Timothy Garton Ash, aki a New York Review of Books 1985 december ötödiki számában terjedelmes tanulmányban számolt be a budapesti « párhuzamos » kulturális fórumról és az egész magyar atmoszféráról. Lengyelországban Ash szerint egyetlen nagy vízválasztó létezik : az, amely az ellenzékieket választja el a kollaborálóktól. Magyarországon viszont választóvonalak sokasága bontja szét az értelmiséget egymástól élesen elkülönülő csoportokra. A hetvenes évekig a lengyeleknél is ez volt a helyzet, sőt náluk az ellentétek jóval nagyobbak, elkeseredettebbek voltak. Akkor azonban találkoztak és szót értettek a keresztény demokraták a zsidó szocialistákkal, a volt sztálinisták a Honi Hadsereg veteránjaival, a hajdani revizionisták Aqui-nói Szent Tamás követőivel. Magyarországon az 1985. június 14. és 16. között lezajlott monori tanácskozás volt az első nagy kísérlet arra, hogy szót értsenek egymással különböző s eddig egymással nem sok, vagy semmiféle kapcsolatot nem tartó, demokratikus alapon álló irányzatok, csoportok képviselői, csoportokhoz nem tartozó alkotók és kutatók, reformer közgazdászok., radikális szociológusok, népi írók és az emberi jogokért küzdő ellenzékiek. A találkozó természetesen nemhivatalos rendezvény volt, egy kempingben tartották, mindenkit egyénileg hívtak meg. A hivatalos hatóságok csak megkésve értesültek az összejövetel tervéről — akkor megpróbálkoztak többeket lebeszélni a részvételről, de kevés sikerrel : 47 meghívottból 45-en eljöttek Monorra. Donáth Ferenc megnyitójában rámutatott arra, hogy « az országban aő a feszültség és erősödik a bizonytalanság. Nagy társadalmi rétegek évek óta tartó életszínvonalromlása az, ami a feszültséget okozza. A bizonytalanságot pedig az erősíti, hogy az emberek egyre inkább felismerik, hogy a kormány nem ura szavának. » A beszélgetésekhez négy rövid tanulmány szolgáltatott keretet. A kultúra kérdéseiről Csurka István tartott előadást. Kiinduló télele szerint : — A mai magyar társadalom kultúrája egy vesztes, agonizálgató és ugyanakkor önkizsákmányoló és idegbeteg társadalom kultúrája, egy úgynevezett kvázi-kultúra. A mai magyar kultúrát azért nevezi Csurka kvázi-kultúrának, mert a társadalom sorskérdéseire nem ad válaszokat. A válaszok elmaradását viszont a forradalom leverése után megkötött « kényszeregyezségből » vezeti le. Abból, hogy e 1