Irodalomtörténet 1971/1-4. [antikvár]

EGRI PETER A „MAI" ÉS A „MODERN" SZINTÉZISÉNEK LEHETŐSÉGÉRŐL^ Stephen Spender A modern harca^ című rendkívül érdekes könyvében két, a 20. századi irodalomra és művészetre szerinte jellemző kategóriát állít fel. Századunk írói és művészei, mondja Spender, „maiak" vagy ,,modernek". Az állásfoglalásuk és módszereik közötti különbségeket néhány ellentétpárban foglalja össze. A ,,maiak" hisznek a tudomány és társadalom fejlődésében, míg a ,,modernek" nem érzik otthon magukat az elgépiese-dett társadalomban. A ,,maiak"-ban az az én dolgozik, amelyet Spender „voltaire-i én"-nek nevez. Ez a „voltaire-i én" „azért bírál, gtinyol, támad, hogy a feimálló erőket befolyásolja, irányítsa, gátolja vagy serkentse. A 'voltaire-i én hat az eseményekre, melyeknek a 'modern én' . csupán szenvedő alanya."^ ,,A 'modernek' általában szembefordulnak a haladás gondolatával, vagy éppen viszolyognak tőle, és a tudomány eredményeit tigy tekintik, mint évszázadok kultú- ^E tanulmány a Londoni Egyetemen 1965/66-ban tartott előadásaim és szemináriumaim foglalata. Eredeti célja problematikáján és megfogalmazásán is nyomot hagyott. Mégis remélem, hogy éppen újabb művészetünk csúcsteljesítményeinek európai jelentősége nem teszi érdektelenné a spenderi kérdésfeltevés teherbíró képességének magyar súlypróbáját sem, annál is inkább, mivel éppen a 20. századi magyar kultúra nem egyszer és nem egy területen kínálja — az esztétikai általánosítás számára is — „mai" és „modern" szintézisének Spendertől szem elől tévesztett lehetőségét. 2 Spender, St:. The Struggle of the Modern - London, Hamish Hamilton, 1963. ^ I. m. 72. t*