Irodalomtörténet 1927. január-december [antikvár]

Részlet a kötetből:Herczeg FerencIrta FUTÓ JENŐ. Élete. - Herczeg Ferenc 1863 szeptember 22-én született Versecen, ahol apja polgármester volt. Tanulmányait szülővárosának elemi iskolájában kezdte, a temesvári, szegedi és fehértemplomi gimnáziumban folytatta s a budapesti egyetem jogi karán fejezte be. A jogi pályához nem volt kedve, szülei óhajának engedve lett jogász, ő maga a katonai pályára szeretett volna lépni. Döntő hatással jövője kialakulására Fenn és lenn c. első regénye volt, amelyet egy halálos kimenetelű párbaja miatt szenvedett államfogsága idején írt Vácon s amellyel az Egyetemes Regénytár 1000 frankos pályadíját nyerte el. Ekkor találta meg életcélját, ettől kezdve csakis író akart lenni. Az első sikert több koronázta. 1894-ben a Petőfi Társaság választotta tagjai közé, ugyanezen évben a Budapesti Hirlap munkatársa lett s ezután Rákosi Jenő oldala mellett gyorsan bontakozik ki tehetsége. Különös népszerűségre a Gyurkovics-család női és férfitagjairól írt humoros művei által tett szert. A Gyurkovics-család c. műve eddig huszonkétezer példányban jelent meg, neve ezáltal vált országosan ismertté, írói egyénisége kedveltté. Az 1893. év újabb diadalt hoz számára: ekkor választotta a Kisfaludy-Társaság tagjai közé s most már korunk legkiválóbb íróival, költőivel és esztétikus tudósaival kerül egy helyre. Ugyanezen évben A dolovai nábob leányának első előadása alkalmával a budapesti közönség mint a magyar drámairodalom fényesen feltűnő új csillagát üdvözölte". 1894-ben indította meg az Uj Idők-et s ezzel a magyar szépirodalmi élet egyik vezetője lett. Az 1896-i általános választások alkalmával a verseci kerület országgyűlési képviselőjévé választotta meg, az 1901-i választások idején azonban ugyanott megbukott s csak 1904-ben került be ismét a parlamentbe, mint a pécskai kerület képviselője, s egészen 1918-ig, a nagy összeomlásig, az országgyűlés legtekintélyesebb képviselői közé tartozott. Rendíthetetlen híve volt Tisza Istvánnak, s vele együtt szívvel és lélekkel védelmezte a haza érdekeit. Különösen tanulságosak ebben a tekintetben a Magyar Figyelő hasábjain megjelent cikkei; ezt a politikai szemlét 1911-ben Tisza Istvánnal együtt indította meg. 1899-ben az Akadémia levelező tagjává választotta, miután már előbb 1896-ban a Szabolcs házassága c. regényét a Péczely-díjjal koszorúzta. Neve ezután mind nagyobb súllyal esik a latba a legelsőrendűbb művészi és tudományos körökben. 1902-ben a Pogányok-kal nyert akadémiai jutalmat, 1903-ban a Petőfi Társaság Bartók Lajos halála után másodelnökévé, majd 1904-ben Jókai Mór halála után elnökévé választotta.