Irodalom 6. [antikvár]

Népballadák (Olvasmány) Könyvünkben elsőként két népballada vezet vissza régi korok magyar nyelvű irodalmába, a középkori magyar népköltészetbe. Még mélyebbre is láthatsz azonban az idő kútjában, mert a népballadákban elmesélt történetek előzményei még a kereszténység előtti ókori kultúrákban gyökereznek. A „falba épített asszony" vagy a halált túlélő szerelem az egymásba fonódó „két kápolnavirágban" többezer éves történetek nyomait őrzi. A ballada szó a körtánchoz kapcsolódó táncdalt és elbeszélő dalt is jelent. A magyar nép a balladákat a „hosszú ének", „történet", „történetes ének" vagy „öreg ének" elnevezéssel illette. Az itt olvasható szövegeket és dallamukat a 19. és a 20. században jegyezték le a falvakat járó dalgyűjtők. Az énekeseket faggató gyűjtők azt is megkérdezték, hol és mikor tanulta, hogyan jegyezte meg az előadó a szöveget és a dallamot. „Kórusban fújtuk, mikor eszünkbe jutott." „Esténként édesapám énekelte, miután hazavetült a napszámból." „Tudtam én az énekét is, csak eszembe kell hogy jusson, éjjelenként összerakosgatom valahogy" - mondta 1968-ban egy 70 éves asszony, aki 9 éves korában jegyezte meg a „falba épített asszony", Kőm íves Kelemenné történetét. Jó alkalmak voltak a balladák éneklésére a népi társas összejövetelek, a fonás, a tollfosz-tás, a kalákában végzett közös munkák. Mindig kivételes érdeklődés övezte azokat, akik énektehetségük és jó emlékezetük révén „történetes énekekkel" szórakoztatni tudták az egybegyűlt hallgatóságot. De a hagyományos falusi élet megváltozásával együttjárt az is, hogy megritkultak a balladaéneklési alkalmak. „Senkinek se kell az ilyen hosszú nóta" - panaszolta egy énekes asszony. Ma a régi balladákat könyvek, magnetofonfelvételek, hanglemezek sőt filmek őrzik. Ezekből megtudhatjuk, hogy az évszázadokon át megjegyzett szövegeknek és dallamoknak - akár a népmeséknek -sok változata született. A könyvedben közölt szövegekben megfigyelheted e verses történetmondó műfaj sajátosságait, például a balladák hőseivel történt események kiélezett ábrázolását, a tömör, szaggatott előadásmódot és az énekes történetmondásra jellemző ritmusos ismétlődéseket.