kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Arany János - Így irtok én [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/278/5285278.jpg "Arany János - Így irtok én [antikvár]")
Így irtok én [antikvár]
Arany János, Bartis Attila, Bodor Ádám, Borbély Szilárd, Csáth Géza, Cserna-Szabó András, Gerevich András, Grecsó Krisztián, Gyurkovics Tibor, Harcos Bálint, Hazai Attila, Isaac Asimov, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Király Levente, Kormos István, Kovács András Ferenc, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Kulcsár Szabó Ernő, Lázáry René Sándor, Marcel Proust, Nagy László, Oravecz Imre, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Petőfi Sándor, Petri György, Schein Gábor, Tandori Dezső, Tar Sándor, Térey János, Tolnai Ottó, Varró Dániel, Vass Tibor, Vörös István, Závada Pál
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
2280 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Így irtok én [antikvár]
Szerző:
Arany János
,
Bartis Attila
,
Bodor Ádám
,
Borbély Szilárd
,
Csáth Géza
,
Cserna-Szabó András
,
Gerevich András
,
Grecsó Krisztián
,
Gyurkovics Tibor
,
Harcos Bálint
,
Hazai Attila
,
Isaac Asimov
,
Karafiáth Orsolya
,
Kemény István
,
Király Levente
,
Kormos István
,
Kovács András Ferenc
,
Krasznahorkai László
,
Kukorelly Endre
,
Kulcsár Szabó Ernő
,
Lázáry René Sándor
,
Marcel Proust
,
Nagy László
,
Oravecz Imre
,
Orbán Ottó
,
Parti Nagy Lajos
,
Peer Krisztián
,
Petőfi Sándor
,
Petri György
,
Schein Gábor
,
Tandori Dezső
,
Tar Sándor
,
Térey János
,
Tolnai Ottó
,
Varró Dániel
,
Vass Tibor
,
Vörös István
Závada Pál
Kiadó: Korona Kiadó Kft.
Kötés: Ragasztott papírkötés
ISBN: 9639589381
Méret: 150 mm x 230 mm
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Bartis Attila
Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984 óta Budapesten, néhány éve pedig Budapesten és Jáván él. Író, fotográfus.
Fontosabb díjai
Déry Tibor-jutalom (1997), Márai-díj (2002), József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), DAAD irodalmi ösztöndíj – Berlin (2007), Libri irodalmi közönségdíj (2017), Magyarország Babérkoszorúja Díj (2018)
Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984 óta Budapesten, néhány éve pedig Budapesten és Jáván él. Író, fotográfus.
Fontosabb díjai
Déry Tibor-jutalom (1997), Márai-díj (2002), József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), DAAD irodalmi ösztöndíj – Berlin (2007), Libri irodalmi közönségdíj (2017), Magyarország Babérkoszorúja Díj (2018)
1936. február 22-én született Kolozsváron, ott végzett teológiát, de nem vállalt lelkészi szolgálatot. 1960-tól levéltárosként, majd 1964-től egy másoló-fordító irodában dolgozott. 1965-ben publikálta első novelláját a kolozsvári Utunk című folyóiratban. 1968-tól szabadfoglalkozású író.
1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”
Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.
Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2011)
1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”
Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.
Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2011)
Csáth Géza Brenner József néven született 1887-ben, Szabadkán. Író, zeneesztéta, orvos. A szabadkai gimnázium elvégzése után sikertelen felvételit tett a Zeneakadémiára, majd beiratkozott a budapesti orvosi karra.
1909-ben a Moravcsik-klinika ideggyógyásza, 1910-től az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Orvosként dolgozott többek között Stószon, Palicson, Stubnyafürdőn, Földesen, Regőcén. Egy téves orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében 1910-ben morfinista lett, és a többszöri elvonókúra ellenére sem tudott megszabadulni szenvedélybetegségétől. 1919-ben idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött. Lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot követett el 1919-ben.
1909-ben a Moravcsik-klinika ideggyógyásza, 1910-től az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Orvosként dolgozott többek között Stószon, Palicson, Stubnyafürdőn, Földesen, Regőcén. Egy téves orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében 1910-ben morfinista lett, és a többszöri elvonókúra ellenére sem tudott megszabadulni szenvedélybetegségétől. 1919-ben idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött. Lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot követett el 1919-ben.
Cserna-Szabó András
Cserna-Szabó András 1974-ben született Szentesen, Budapesten él. Író, újságíró.
Cserna-Szabó András 1974-ben született Szentesen, Budapesten él. Író, újságíró.
Grecsó Krisztián
Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004) József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004) József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Harcos Bálint 1976-ban született, Budapesten él. Költő, író, aki regények, versek, verses mesék és mesekönyvek mellett írt már forgatókönyvet, sőt, operalibrettót is. Bálint úgy tartja, hogy az igazán jó mese világa ellenállhatatlanul beszippantja a gyerekeket, mint a forgószél. Az ilyen mesének saját törvényei vannak, amelyek között a gyerekek biztonságban érzik magukat, és amelyeket az író nem szeghet meg. Mint mondja, "a jó mese fittyet hány, felforgat, elragad, megbabonáz. A mesék világából pedig nem kinövünk, hanem inkább kitörpülünk belőlük: ahogy felnövünk, úgy zsugorodunk, zsugorodunk egyre, aztán egyszer csak a legkisebb résen kihullunk a meséből.” Persze nem feltétlenül. A szerencsések maradhatnak óriások!
Legnépszerűbb sorozata Szofiról, egy cserfes és imádnivaló kislányról szól, Cristina Quiles spanyol illusztrátor rajzaival.
Legnépszerűbb sorozata Szofiról, egy cserfes és imádnivaló kislányról szól, Cristina Quiles spanyol illusztrátor rajzaival.
Isaac Asimov (1920. január 2. – 1992. április 6.)
Orosz származású amerikai író és biokémikus. Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett, művei jelentek meg a Dewey-féle tizedes osztályozás minden főosztályában, kivéve a filozófiát. Asimovot a tudományos-fantasztikus irodalom mesterének ismerik el széles körben. Egyike volt a múlt századi sci-fi három nagy öregjének: A két másik sci-fi klasszikus, akivel együtt Asimov népszerűvé tette a tudományos-fantasztikus irodalmat, Robert A. Heinlein (1907–1988) és Arthur C. Clarke (1917–2008).
Asimov legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt. Az Űrvadász-sorozatot Paul French álnév alatt jelentette meg.
Asimov 1920. január 2. körül született (ez a hivatalos dátum, pontosan azonban nem ismert) a fehéroroszországi Petrovicsiban, egy, a mai Szmolenszki területen található zsidó faluban, Judah Asimov és Anna Rachel Berman Asimov gyermekeként, molnár mesterséget űző zsidó családba. Isaac csak hároméves volt, amikor emigráltak az Egyesült Államokba. Minthogy szülei csak jiddis nyelven és angolul beszéltek fiukkal, az sohasem tanult meg oroszul. Az ifjú Asimov Brooklynban nevelkedett, ötévesen megtanult olvasni és élete végéig tökéletesen beszélt az angol mellett jiddis nyelven is. Szülei egy kis vegyesbolt tulajdonosai voltak, ahol az egész család dolgozott. Itt sci-fi magazinokat is árultak, így Isaac olvasgatni kezdte azokat. Nagyjából tizenegy éves volt, amikor első történeteit kezdte írogatni, pár évvel később pedig már jó párat eladott ponyvairodalmi folyóiratoknak.
1939-ben diplomázott a Columbia Egyetemen, majd 1948-ban ugyanott biokémiából doktori fokozatot szerzett. Közben a második világháború alatt három évig Philadelphia tengerészeti hajógyárában dolgozott. A háború végével besorozták az amerikai hadseregbe
Miután ledoktorált, a Bostoni Egyetem orvostudományi karának tantestületéhez csatlakozott. 1958-tól kezdve már egyáltalán nem tanított, minden idejét írással töltötte.
1942. július 26-án feleségül vette Gertrude Blugermant, s két gyermekük született, David (1951-ben) és Robyn Joan (1955-ben). 1970-ben szétköltöztek, majd 1973-ban elváltak. Asimov még ebben az évben elvette Janet O. Jeppsont.
1960-ban Asimov előtt magas IQ-ja megnyitotta a Mensának, a rendkívüli intelligenciájú emberek egyesületének a kapuit. A tagságtól hol visszalépett, mert a tagtársakat túl arrogánsnak találta, hol aktív tagként előadásokat tartott Mensa csoportok előtt.
Asimov 1992. április 6-án halt meg.
Orosz származású amerikai író és biokémikus. Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett, művei jelentek meg a Dewey-féle tizedes osztályozás minden főosztályában, kivéve a filozófiát. Asimovot a tudományos-fantasztikus irodalom mesterének ismerik el széles körben. Egyike volt a múlt századi sci-fi három nagy öregjének: A két másik sci-fi klasszikus, akivel együtt Asimov népszerűvé tette a tudományos-fantasztikus irodalmat, Robert A. Heinlein (1907–1988) és Arthur C. Clarke (1917–2008).
Asimov legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt. Az Űrvadász-sorozatot Paul French álnév alatt jelentette meg.
Asimov 1920. január 2. körül született (ez a hivatalos dátum, pontosan azonban nem ismert) a fehéroroszországi Petrovicsiban, egy, a mai Szmolenszki területen található zsidó faluban, Judah Asimov és Anna Rachel Berman Asimov gyermekeként, molnár mesterséget űző zsidó családba. Isaac csak hároméves volt, amikor emigráltak az Egyesült Államokba. Minthogy szülei csak jiddis nyelven és angolul beszéltek fiukkal, az sohasem tanult meg oroszul. Az ifjú Asimov Brooklynban nevelkedett, ötévesen megtanult olvasni és élete végéig tökéletesen beszélt az angol mellett jiddis nyelven is. Szülei egy kis vegyesbolt tulajdonosai voltak, ahol az egész család dolgozott. Itt sci-fi magazinokat is árultak, így Isaac olvasgatni kezdte azokat. Nagyjából tizenegy éves volt, amikor első történeteit kezdte írogatni, pár évvel később pedig már jó párat eladott ponyvairodalmi folyóiratoknak.
1939-ben diplomázott a Columbia Egyetemen, majd 1948-ban ugyanott biokémiából doktori fokozatot szerzett. Közben a második világháború alatt három évig Philadelphia tengerészeti hajógyárában dolgozott. A háború végével besorozták az amerikai hadseregbe
Miután ledoktorált, a Bostoni Egyetem orvostudományi karának tantestületéhez csatlakozott. 1958-tól kezdve már egyáltalán nem tanított, minden idejét írással töltötte.
1942. július 26-án feleségül vette Gertrude Blugermant, s két gyermekük született, David (1951-ben) és Robyn Joan (1955-ben). 1970-ben szétköltöztek, majd 1973-ban elváltak. Asimov még ebben az évben elvette Janet O. Jeppsont.
1960-ban Asimov előtt magas IQ-ja megnyitotta a Mensának, a rendkívüli intelligenciájú emberek egyesületének a kapuit. A tagságtól hol visszalépett, mert a tagtársakat túl arrogánsnak találta, hol aktív tagként előadásokat tartott Mensa csoportok előtt.
Asimov 1992. április 6-án halt meg.
1961-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–történelem szakon diplomázott 1990-ben.
Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó). Ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta. 1984 és 2002 között tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd, eddigi egyetlen regénye a Kedves Ismeretlen (2009). Összegyűjtött versei Állástalan táncosnő címmel jelentek meg 2011-ben. Lúdbőr című 2017-es esszékötete az elmúlt évek egyik legfontosabb kulturális-honismereti teljesítménye; vallomások és töprengések füzére hagyományról és modernségről, költészetről és történelemről, hazánkról és Európáról. 2018-ban napvilágot látott Nílus című verses könyve hasonlóan A királynálhoz ékes bizonyítéka annak, hogyan mélyül el és keres egyszerre új megszólalási formákat Kemény István lírája.
Fotó © Szilágyi Lenke
Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010), Hévíz Irodalmi Díj (2016), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016)
Verseket, prózát, esszét, kritikát, egy fél drámát, könyvajánlatokat, fülszövegeket, JAK-tábori naplót, netnaplót, tévéjáték-dialógusokat (sőt, álnéven egy fél ponyvaregényt) írt eddig.
Kemény István a nyolcvanas években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Első verseskötete Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez címmel az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiadásában jelent meg 1984-ben. Ezt követően jelentkezett verseskötettel, regénnyel (Az ellenség művészete), tárcanovellákkal (Család, gyerekek, autó). Ez utóbbiakat korábban az Élet és Irodalomban publikálta. 1984 és 2002 között tíz könyve jelent meg, többek közt két nagy hatású verseskönyve, a válogatott verseit tartalmazó Valami a vérről, 1998-ban, majd három évvel később a Hideg. Első verseskötete, amelyet a Magvető Kiadó gondozott, a 2006-ban kiadott Élőbeszéd, eddigi egyetlen regénye a Kedves Ismeretlen (2009). Összegyűjtött versei Állástalan táncosnő címmel jelentek meg 2011-ben. Lúdbőr című 2017-es esszékötete az elmúlt évek egyik legfontosabb kulturális-honismereti teljesítménye; vallomások és töprengések füzére hagyományról és modernségről, költészetről és történelemről, hazánkról és Európáról. 2018-ban napvilágot látott Nílus című verses könyve hasonlóan A királynálhoz ékes bizonyítéka annak, hogyan mélyül el és keres egyszerre új megszólalási formákat Kemény István lírája.
Fotó © Szilágyi Lenke
Díjai
Kilencek-díj (1986), A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1988), Móricz-ösztöndíj (1989), A Jövő Irodalmáért-díj (1989), a Holnap Kiadó Nívódíja (1990), Soros-ösztöndíj (1994), Hidas Antal-díj (1994), Graves-díj (1995), Déry Tibor-díj (1997), József Attila-díj (1997), Zelk Zoltán-díj (2001), Arany János-ösztöndíj (2002), Palatinus-díj (2002), JAK-díj (2004) Palládium-díj (2007), Babérkoszorú-díj (2007), Márai Sándor-díj (2010), Hévíz Irodalmi Díj (2016), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2016)
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923. október 28. – Budapest, 1977. október 6.) magyar költő, író, műfordító, dramaturg, kiadói szerkesztő.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Kormos István az elemi népiskolát Győrben kezdte el, 1948–1949-ben a Vörösmarty Gimnáziumban a Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt, a hetedikből kimaradt. 1939-től dolgozott mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben.
Első feleségét Pallos Klárát (1929–1984) a Dolgozók Gimnáziumában ismerte meg, 1948-ban házasságot kötöttek. 1950-ben megszületett Anna lányuk. A férj „bohém” életmódja miatt 1952-ben elváltak. A második feleség Rab Zsuzsa költő és műfordító (1926–1998). Kötetnyi orosz népköltészeti alkotást fordítottak együtt. Ez a házasság 1956-tól 1964-ig tartott. Nagyrészt a feleség fegyelmezetten munkás életformája elől menekült Kormos 1963 májusában Párizsba. Kamaszkora óta a francia költészetnek is híve volt, s idehaza megismerkedett a kint élő Nagy Cécile műfordítóval – utána ment ki. 1964 januárjában tért haza. Elvált Rab Zsuzsától, majd 1964 augusztusa és 1965 novembere között ismét Párizsban élt, miközben Cécile Amerikában tanított.
Párizs felszabadító hatással volt a költőre, s kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is (Tu Fu, Chaucer, Burns, Puskin, Max Jacob, Frénaud stb.). Azonban, mint első válása után, ezidőben is zaklatott az életformája: nincs rendes lakása, napirendje. 1970-ben kötött harmadik házassága hoz megnyugvást számára. Péter Márta (1940–1991) művészettörténésszel évekig a szülők lakásában élt, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. Luca lányuk 1973-ban született.
1977. október 6-án este, lakásában halt meg, az infarktus percek alatt végzett vele. A Farkasréti temetőben nyugszik.
2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. Napjaink világirodalmának egyik legfontosabb alkotója, műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le. Bécsben és Triesztben él. 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Fontosabb díjak:
- Móricz Zsigmond ösztöndíj (1983)
- Művészeti Alap elsőkötetesek Bölöni-díja (1986)
- József Attila-díj (1987)
- Mikes Kelemen Kör díja (1987)
- DAAD-ösztöndíj (1987-1988)
- Déry Tibor-jutalom (1992)
- Soros Alapítvány Krúdy Gyula-díja (1993)
- Wissenschaftskolleg Berlin-ösztöndíj (1996)
- Márai Sándor-díj (1998)
- Magyar Köztársaság Babérkoszorús Művésze (2002)
- Kossuth-díj (2004)
- Krúdy Gyula-díj (2004)
- Bestenliste-Preise: az év legjobb külföldi regényének járó díja Az ellenállás melankóliája című kötetért (Baden-Baden – 2004)
- MAOE Kulturális Örökség Nagydíj (2008)
- Szépirodalmi Figyelő-díj (2009)
- Brücke Berlin-díj (2010)
- Best Translated Book Award - Sátántangó, Fordította: George Szirtes (2013)
- Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 2014)
- Best Translated Book Award - Seiobo járt odalent, Fordította: Ottilie Mulzet (2014)
- America Award in Literature (2014)
- A Columbia Egyetem vendégprofesszora (2014)
- Nemzetközi Man Booker Díj (2015)
- Aegon Művészeti Díj a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2017)
- A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Doctor Honoris Causa, díszdoktori kinevezés (2019)
- National Book Award az angolra fordított művek kategóriájában a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2019)
- Irodalmi Nobel-díj (2025)
Fontosabb díjak:
- Móricz Zsigmond ösztöndíj (1983)
- Művészeti Alap elsőkötetesek Bölöni-díja (1986)
- József Attila-díj (1987)
- Mikes Kelemen Kör díja (1987)
- DAAD-ösztöndíj (1987-1988)
- Déry Tibor-jutalom (1992)
- Soros Alapítvány Krúdy Gyula-díja (1993)
- Wissenschaftskolleg Berlin-ösztöndíj (1996)
- Márai Sándor-díj (1998)
- Magyar Köztársaság Babérkoszorús Művésze (2002)
- Kossuth-díj (2004)
- Krúdy Gyula-díj (2004)
- Bestenliste-Preise: az év legjobb külföldi regényének járó díja Az ellenállás melankóliája című kötetért (Baden-Baden – 2004)
- MAOE Kulturális Örökség Nagydíj (2008)
- Szépirodalmi Figyelő-díj (2009)
- Brücke Berlin-díj (2010)
- Best Translated Book Award - Sátántangó, Fordította: George Szirtes (2013)
- Vilenica-díj (Szlovénia, közép-európai irodalmi díj – 2014)
- Best Translated Book Award - Seiobo járt odalent, Fordította: Ottilie Mulzet (2014)
- America Award in Literature (2014)
- A Columbia Egyetem vendégprofesszora (2014)
- Nemzetközi Man Booker Díj (2015)
- Aegon Művészeti Díj a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2017)
- A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Doctor Honoris Causa, díszdoktori kinevezés (2019)
- National Book Award az angolra fordított művek kategóriájában a Báró Wenckheim hazatér című regényéért (2019)
- Irodalmi Nobel-díj (2025)
A Heves megyei Szajlán született 1943-ban. Jelenleg is ott él. Költő, író, műfordító. A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb megújítója.
Fontosabb díjak
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj Távozó fa című kötetéért (2016)
Fontosabb díjak
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj Távozó fa című kötetéért (2016)
1953-ban született Szekszárdon. Napjaink egyik legzseniálisabb nyelvművésze. Versben, prózában, drámában egyaránt képes jelentőset alkotni.
Képes bárki bőrébe bújni, például Sárbogárdi Jolán néven publikálta A test angyala című művét, amelyben a szerelmesregény-füzeteket parodizálta. Az Ibusár, az Esti kréta vagy A hullámzó Balaton a kortárs irodalom remekei. Regényét, a Hősöm terét 2000-ben; gyűjteményes, 12 évet átfogó, Grafitnesz című verseskötetét 2003-ban, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Magvető. A Graftinesz minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti nagy több mint tíz évig rajzolgatta őket.
Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapul Pálfi György második nagyjátékfilmje – Taxidermia –, amelyet 2006-ban mutattak be, és többek között a Filmszemle fődíját is elnyerte.
Banga Ferenccel közösen jegyzi 2007-es könyvét, A vak murmutért, amelyben Parti Nagy arra keresi a választ, miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. A szerzőpáros 2008-ban újabb kötettel jelentkezett (A pecsenyehattyúk és más mesék), amelybe tizenhárom történetet választottak különféle országok meséiből.
Fotó: Szilágyi Lenke
Díjai:
Bölöni-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Puskás Károly-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993, 2007), Színikritikusok díja – Ibusár (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), Színikritikusok díja – Mauzóleum (1996), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996), Mikes Kelemen-díj (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1996), Alföld-díj (1997), Magyar Irodalmi Díj (2003), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal Fordítói díja (2005), Kossuth-díj (2007), Prima-díj (2007) , Szabad Sajtó-díj (2014)
Képes bárki bőrébe bújni, például Sárbogárdi Jolán néven publikálta A test angyala című művét, amelyben a szerelmesregény-füzeteket parodizálta. Az Ibusár, az Esti kréta vagy A hullámzó Balaton a kortárs irodalom remekei. Regényét, a Hősöm terét 2000-ben; gyűjteményes, 12 évet átfogó, Grafitnesz című verseskötetét 2003-ban, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Magvető. A Graftinesz minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti nagy több mint tíz évig rajzolgatta őket.
Parti Nagy Lajos két novelláján (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton) alapul Pálfi György második nagyjátékfilmje – Taxidermia –, amelyet 2006-ban mutattak be, és többek között a Filmszemle fődíját is elnyerte.
Banga Ferenccel közösen jegyzi 2007-es könyvét, A vak murmutért, amelyben Parti Nagy arra keresi a választ, miként írható le a Föld az elemek szintjén, azaz a föld, a víz, a tűz és a levegő hogyan hatja át a mindenséget. A szerzőpáros 2008-ban újabb kötettel jelentkezett (A pecsenyehattyúk és más mesék), amelybe tizenhárom történetet választottak különféle országok meséiből.
Fotó: Szilágyi Lenke
Díjai:
Bölöni-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Puskás Károly-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993, 2007), Színikritikusok díja – Ibusár (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), Színikritikusok díja – Mauzóleum (1996), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996), Mikes Kelemen-díj (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (1996), Alföld-díj (1997), Magyar Irodalmi Díj (2003), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal Fordítói díja (2005), Kossuth-díj (2007), Prima-díj (2007) , Szabad Sajtó-díj (2014)
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. (keresztelés) – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Petri György
Petri György (1943–2000) Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró.
Fontosabb díjai
Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)
Petri György (1943–2000) Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró.
Fontosabb díjai
Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)
1969-ben született Budapesten. Költő, író, esszéista, irodalomtörténész. Az ELTE BTK oktatója.
Díjai
IRAT-nívódíj (1992), Soros-ösztöndíj (1996), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1997), Bolyai János-ösztöndíj (1998-2000), Radnóti-díj (1998), Év könyve díj (2004), Szép Ernő-jutalom (2005), József Attila-díj (2006), Füst Milán-díj (2009), Év gyermekkönyve díj (2010), Műút-nívódíj /kritika-esszé kategória/ (2012), Üveggolyó-díj (2017), Artisjus-díj (2018), Szépíró-díj (2018)
Díjai
IRAT-nívódíj (1992), Soros-ösztöndíj (1996), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1997), Bolyai János-ösztöndíj (1998-2000), Radnóti-díj (1998), Év könyve díj (2004), Szép Ernő-jutalom (2005), József Attila-díj (2006), Füst Milán-díj (2009), Év gyermekkönyve díj (2010), Műút-nívódíj /kritika-esszé kategória/ (2012), Üveggolyó-díj (2017), Artisjus-díj (2018), Szépíró-díj (2018)
Író, szociográfus. 1941-ben, Hajdúsámsonban született. A debreceni technikumban szerzett érettségije után, 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyárban dolgozott műszerészként. 1991 és 1999 közt a Holmi szerkesztőbizottsági tagja.
Első könyve elbeszéléseket tartalmazott, 1981-ben jelent meg A 6714-es személy címmel. Ezt számos prózaműve követte: Miért jó a póknak (elbeszélések, 1989), A te országod (novellák, 1993), Ennyi volt (novellák, 1993), Minden messze van (kisregény, 1995), A mi utcánk (regény, 1995), Szürke galamb (regény, 1996), Lassú teher (novellák, 1998), Nóra jön (novellák, 2000), A térkép szélén (novellák, 2003), Az alku (novellák, 2004). Tar mindig Magyarországról írt. Csalódottakról és megcsalatottakról, jobb sorsra érdemes álmodozókról. Sokat tudott arról, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság. Mindig két pólus köré gyűltek magnetikus mondatai: az egyik a rendet hazudó káosz, a másik az emberi természet. Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója volt.
A József Attila-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A 6714-es személy (1981) A mi utcánk (1995), Szürke galamb (1996), Lassú teher (1998), Nóra jön (2000), A térkép szélén (2003), Te következel (2008)
Díjai
A Mozgó Világ szociográfia pályázatának első díja (1976), A legjobb első kötet díja (1981), Déry-jutalom (1985), Soros-ösztöndíj (1986), A jövő irodalmáért díj (1989), Darvas József-díj (1989), Artisjus irodalmi díj (1990), A Művészeti Alap irodalmi díja (1992), Alföld-díj (1993), Nagy Lajos-díj (1994), Soros-ösztöndíj (1994), Krúdy-díj (1995), József Attila-díj (1997), Márai-díj (1998), A 31. Magyar Filmszemle forgatókönyvírói díja (2000)
Első könyve elbeszéléseket tartalmazott, 1981-ben jelent meg A 6714-es személy címmel. Ezt számos prózaműve követte: Miért jó a póknak (elbeszélések, 1989), A te országod (novellák, 1993), Ennyi volt (novellák, 1993), Minden messze van (kisregény, 1995), A mi utcánk (regény, 1995), Szürke galamb (regény, 1996), Lassú teher (novellák, 1998), Nóra jön (novellák, 2000), A térkép szélén (novellák, 2003), Az alku (novellák, 2004). Tar mindig Magyarországról írt. Csalódottakról és megcsalatottakról, jobb sorsra érdemes álmodozókról. Sokat tudott arról, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság. Mindig két pólus köré gyűltek magnetikus mondatai: az egyik a rendet hazudó káosz, a másik az emberi természet. Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója volt.
A József Attila-díjas írót a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A 6714-es személy (1981) A mi utcánk (1995), Szürke galamb (1996), Lassú teher (1998), Nóra jön (2000), A térkép szélén (2003), Te következel (2008)
Díjai
A Mozgó Világ szociográfia pályázatának első díja (1976), A legjobb első kötet díja (1981), Déry-jutalom (1985), Soros-ösztöndíj (1986), A jövő irodalmáért díj (1989), Darvas József-díj (1989), Artisjus irodalmi díj (1990), A Művészeti Alap irodalmi díja (1992), Alföld-díj (1993), Nagy Lajos-díj (1994), Soros-ösztöndíj (1994), Krúdy-díj (1995), József Attila-díj (1997), Márai-díj (1998), A 31. Magyar Filmszemle forgatókönyvírói díja (2000)
1970. szeptember 14-én született Debrecenben. A Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett, 1989-től 1991-ig magyart és történelmet hallgatott a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarának magyar szakán folytatta tanulmányait. 1998 óta szabadfoglalkozású író.
Első verseit 1990-ben közölte az Élet és Irodalom. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, és nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.
2001-ben jelent meg Paulus című verses regénye, amely több elismerésben részesült: Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj, Margócsy István pedig a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.
Első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása, Radnai Annamária nyersfordítása alapján. Filmes vállalkozása egy Harcos Bálinttal közösen írt verses operalibrettó, amelyhez Tallér Zsófia írt zenét, és Mundruczó Kornél filmjének szolgál alapjául (Johanna). Lefordította Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című dalciklusának szövegét Ambrus Asma számára, aki 2005-ben adta elő a művet az Őszi Fesztiválon. Mundruczó Kornél megbízta Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának szöveggondozásával (bemutatója 2003 októberében volt az Átrium moziban). Saját drámatrilógiájából (A Nibelung-lakópark, amely a Litera.hu olvasóinak szavazatai alapján magyar irodalom kategóriában „Az év könyve” lett ) ugyancsak Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházat a Millenáris Teátrumban, illetve a POSZT-on, Pécsett. Az első rész, a Rajnapark – a Dramaturgok Céhének jóvoltából – megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004. október 23-án, a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.
Ultra címmel publikálta Térey tizenegyedik kötetét, amely a 2002–2006 közt írt új verseit tartalmazza.
2006-ban a Rózsavölgyi és Társa a Budapesti Őszi Fesztivállal közösen jelentette meg a TéreyULTRA című partitúrát, amelyben 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők.
Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója. Energiájára, lendületére jellemző, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizál és kelt új életre. Térey – Asztalizene című drámájával – ezúttal a polgári színmű, a társalgási szalondráma és a budai Királyhágó tér vidékére kirándult. A darabot Bagossy László rendezte, az ősbemutató 2007 októberében volt a Radnóti Színházban. A mű az AEGON Művészeti Díj mellett számos rangos elismerést kapott megjelenése óta. A 2009-ben, könyv formában is megjelent Jeramiás avagy Isten hidege – közvetlenül az Asztalizeneelismerését követően – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe díját: „Az évad legjobb drámája” lett.
Fölolvasásokon vett részt Németországban és Ausztriában több alkalommal is (Bécs, Salzburg, Graz, Berlin, Frankfurt, Köln, Darmstadt stb.), 1996-ban pedig Chicagóban, Torontóban és New Yorkban. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították.2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában.
2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.
Jeremiás avagy Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010. október 2-án volt a budapesti Nemzeti Színházban.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010)
Díjai
Mozgó Világ-nívódíj (1990), Soros-ösztöndíj (1994, 2000), Déry Tibor-jutalom (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995), A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996), NKA ösztöndíj (1996, 2004), A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ösztöndíja (1999), Alföld-díj (2000), József Attila-díj (2001), Palládium-díj (2002), Tiszatáj-díj (2002), A Független Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíja (2002), Füst Milán-díj (2002), Palatinus-nívódíj (2002), Örkény István-ösztöndíj (2003), Az évad legjobb magyar drámája (2003), Az Édes anyanyelvünk pályázat vers kategóriában I. díj (2004), A Szépírók Társaságának díja (2004), Szép Ernő-jutalom (2004), Az év könyve díja (a Literán, 2004), az Év könyve díj – dráma kategória (2005), Színikritikusok-díja (2005), az Akademie Schloss Solitude ösztöndíja (Stuttgart, 2006) a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), Látó-díj (2007), AEGON Művészeti Díj (2008), Szép Ernő-jutalom életműdíj (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája az Asztalizene (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája a Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Szépirodalmi Figyelő-díj (2010), Székely Bicskarend (2010)
Első verseit 1990-ben közölte az Élet és Irodalom. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, és nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.
2001-ben jelent meg Paulus című verses regénye, amely több elismerésben részesült: Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj, Margócsy István pedig a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.
Első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása, Radnai Annamária nyersfordítása alapján. Filmes vállalkozása egy Harcos Bálinttal közösen írt verses operalibrettó, amelyhez Tallér Zsófia írt zenét, és Mundruczó Kornél filmjének szolgál alapjául (Johanna). Lefordította Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című dalciklusának szövegét Ambrus Asma számára, aki 2005-ben adta elő a művet az Őszi Fesztiválon. Mundruczó Kornél megbízta Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának szöveggondozásával (bemutatója 2003 októberében volt az Átrium moziban). Saját drámatrilógiájából (A Nibelung-lakópark, amely a Litera.hu olvasóinak szavazatai alapján magyar irodalom kategóriában „Az év könyve” lett ) ugyancsak Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházat a Millenáris Teátrumban, illetve a POSZT-on, Pécsett. Az első rész, a Rajnapark – a Dramaturgok Céhének jóvoltából – megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004. október 23-án, a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.
Ultra címmel publikálta Térey tizenegyedik kötetét, amely a 2002–2006 közt írt új verseit tartalmazza.
2006-ban a Rózsavölgyi és Társa a Budapesti Őszi Fesztivállal közösen jelentette meg a TéreyULTRA című partitúrát, amelyben 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők.
Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója. Energiájára, lendületére jellemző, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizál és kelt új életre. Térey – Asztalizene című drámájával – ezúttal a polgári színmű, a társalgási szalondráma és a budai Királyhágó tér vidékére kirándult. A darabot Bagossy László rendezte, az ősbemutató 2007 októberében volt a Radnóti Színházban. A mű az AEGON Művészeti Díj mellett számos rangos elismerést kapott megjelenése óta. A 2009-ben, könyv formában is megjelent Jeramiás avagy Isten hidege – közvetlenül az Asztalizeneelismerését követően – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe díját: „Az évad legjobb drámája” lett.
Fölolvasásokon vett részt Németországban és Ausztriában több alkalommal is (Bécs, Salzburg, Graz, Berlin, Frankfurt, Köln, Darmstadt stb.), 1996-ban pedig Chicagóban, Torontóban és New Yorkban. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították.2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában.
2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.
Jeremiás avagy Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010. október 2-án volt a budapesti Nemzeti Színházban.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010)
Díjai
Mozgó Világ-nívódíj (1990), Soros-ösztöndíj (1994, 2000), Déry Tibor-jutalom (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995), A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996), NKA ösztöndíj (1996, 2004), A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ösztöndíja (1999), Alföld-díj (2000), József Attila-díj (2001), Palládium-díj (2002), Tiszatáj-díj (2002), A Független Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíja (2002), Füst Milán-díj (2002), Palatinus-nívódíj (2002), Örkény István-ösztöndíj (2003), Az évad legjobb magyar drámája (2003), Az Édes anyanyelvünk pályázat vers kategóriában I. díj (2004), A Szépírók Társaságának díja (2004), Szép Ernő-jutalom (2004), Az év könyve díja (a Literán, 2004), az Év könyve díj – dráma kategória (2005), Színikritikusok-díja (2005), az Akademie Schloss Solitude ösztöndíja (Stuttgart, 2006) a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), Látó-díj (2007), AEGON Művészeti Díj (2008), Szép Ernő-jutalom életműdíj (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája az Asztalizene (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája a Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Szépirodalmi Figyelő-díj (2010), Székely Bicskarend (2010)
1977-ben született Budapesten. 1996-ban vették fel az ELTE BTK magyar–angol szakára. Költő, műfordító, 1999-től a JAK műfordító füzetek szerkesztője. 1999-ben Magvető Kiadó gondozásában megjelent Bögre azúr című első verseskötetével viharos irodalmi sikert aratott.
Költői vénáját és formaérzékét számos rangos pályatársa és mérvadó kritikusok is méltatták. Az első kötet óta eltelt időben a szerző számos színháztól érkezett felkérésnek tett eleget, és műfordítóként kamatoztatta tehetségét. A Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét 2003-ban adta közre a Magvető Kiadó. A műből azóta készült a Budapest Bábszínházban bábmusical, amelynek alapján megszületett az azonos című kalandlemez is, melynek zeneszerzője Presser Gábor.
Varró Dániel új verseskötete, a Szívdesszert a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, akár egy szerelmi kisenciklopédia. A szerzőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik, rímjátékokban azonban most sincs hiány, a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig. A kötetből készült hangoskönyvön a verseket Mácsai Pál adja elő.
A legutóbbi verseskötete, a Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdõbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Díjai
Bródy-díj (1999), NKA-ösztöndíj (2000), Új Magyar Hangjáték Díj (2000), Móricz-ösztöndíj (2002), Petőfi-díj (2002), Bárka-díj (2003), IBBY-díj (2004), Gundel művészeti díj (2004) József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007)
Költői vénáját és formaérzékét számos rangos pályatársa és mérvadó kritikusok is méltatták. Az első kötet óta eltelt időben a szerző számos színháztól érkezett felkérésnek tett eleget, és műfordítóként kamatoztatta tehetségét. A Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét 2003-ban adta közre a Magvető Kiadó. A műből azóta készült a Budapest Bábszínházban bábmusical, amelynek alapján megszületett az azonos című kalandlemez is, melynek zeneszerzője Presser Gábor.
Varró Dániel új verseskötete, a Szívdesszert a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, akár egy szerelmi kisenciklopédia. A szerzőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik, rímjátékokban azonban most sincs hiány, a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig. A kötetből készült hangoskönyvön a verseket Mácsai Pál adja elő.
A legutóbbi verseskötete, a Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdõbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Díjai
Bródy-díj (1999), NKA-ösztöndíj (2000), Új Magyar Hangjáték Díj (2000), Móricz-ösztöndíj (2002), Petőfi-díj (2002), Bárka-díj (2003), IBBY-díj (2004), Gundel művészeti díj (2004) József Attila-díj (2005), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2007)
Vass Tibor 1968-ban, Miskolcon született. Hernádkakon él. Költő, képzőművész, 2004-től a Spanyolnátha művészeti folyóirat (spanyolnatha.hu) alapító főszerkesztője. Nyíregyházán, tanító-népművelés szakon végzett (1989). Kassák- (1995), Szabó Lőrinc- (2003), József Attila-díjas (2009), a Tokaji Írótábor Hordó-díjasa (2019).
Díjazta a Közép-Kelet-Európai Nemzetközi Mail Art Kiállítás (fődíj, 1995), a XXI. Országos Grafikai Biennálé (közönségdíj, 2002), a Miskolci Téli Tárlat (2005), a Matricák, Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállítása (2017).
Tagja a Magyar Írószövetségnek (1995-), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1996-), a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek (1996-), a Szépírók Társaságának (2005-), a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának (2006-), a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének (2014-). Alapító tagja Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztály, Bohár András Körének (2007-), a Magyar Elektrográfiai Társaságnak (2001-), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának (2009-), a Magyar Írószövetség Digitális Munkacsoportjának (2014-). A Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke (2015-). A Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé (2006-), az Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivál (2008-), a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep (2015-), és a Spanyolnátha Műhelytábor (2010-) alapító főszervezője, a SPriNt Tanoda projektvezetője (2014-).
A Nemzeti Kulturális Alap és Miskolc város alkotói ösztöndíját több alkalommal elnyerte.
Dolgozott az Új Bekezdés Könyvek (1992-1996) és az Időjelek művészeti almanach alapító főszerkesztőjeként (1993-1995), az Észak-Magyarország Literátor, a Déli Hírlap Provincia című irodalmi melléklete (1994), a Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország, és az Észak-Magyarország közös melléklete irodalmi rovatának szerkesztőjeként (1997-1998). 1995-1997 és 2001-2005 között az Új Holnap, társadalmi, irodalmi folyóirat irodalmi szerkesztője volt. 1999-től a Parnasszus költészeti folyóirat, 2007-től a Parnasszus Kiadó munkatársa, 2009-től a Spanyolnátha Könyvek alapító sorozatszerkesztője.
Legutóbbi kötetei: A Nagy Bibin (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2014); A Nagy Bibin és a műlovarnő (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2016); El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2018).
Legutóbbi önálló kiállításai: Magyar Elektrográfiai Társaság Galériája (Budapest, 2015), Nagyvárad (Szigligeti Színház, 2015), Művészetek Háza (Szekszárd, 2015), Comenius Campus (Sárospatak, 2016), Herman Ottó Múzeum-Miskolci Galéria (2018).
Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.Rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében.
Fotó: Vass Levente
Díjazta a Közép-Kelet-Európai Nemzetközi Mail Art Kiállítás (fődíj, 1995), a XXI. Országos Grafikai Biennálé (közönségdíj, 2002), a Miskolci Téli Tárlat (2005), a Matricák, Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállítása (2017).
Tagja a Magyar Írószövetségnek (1995-), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1996-), a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek (1996-), a Szépírók Társaságának (2005-), a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának (2006-), a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének (2014-). Alapító tagja Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztály, Bohár András Körének (2007-), a Magyar Elektrográfiai Társaságnak (2001-), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának (2009-), a Magyar Írószövetség Digitális Munkacsoportjának (2014-). A Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke (2015-). A Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé (2006-), az Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztivál (2008-), a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep (2015-), és a Spanyolnátha Műhelytábor (2010-) alapító főszervezője, a SPriNt Tanoda projektvezetője (2014-).
A Nemzeti Kulturális Alap és Miskolc város alkotói ösztöndíját több alkalommal elnyerte.
Dolgozott az Új Bekezdés Könyvek (1992-1996) és az Időjelek művészeti almanach alapító főszerkesztőjeként (1993-1995), az Észak-Magyarország Literátor, a Déli Hírlap Provincia című irodalmi melléklete (1994), a Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország, és az Észak-Magyarország közös melléklete irodalmi rovatának szerkesztőjeként (1997-1998). 1995-1997 és 2001-2005 között az Új Holnap, társadalmi, irodalmi folyóirat irodalmi szerkesztője volt. 1999-től a Parnasszus költészeti folyóirat, 2007-től a Parnasszus Kiadó munkatársa, 2009-től a Spanyolnátha Könyvek alapító sorozatszerkesztője.
Legutóbbi kötetei: A Nagy Bibin (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2014); A Nagy Bibin és a műlovarnő (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2016); El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, Spanyolnátha, 2018).
Legutóbbi önálló kiállításai: Magyar Elektrográfiai Társaság Galériája (Budapest, 2015), Nagyvárad (Szigligeti Színház, 2015), Művészetek Háza (Szekszárd, 2015), Comenius Campus (Sárospatak, 2016), Herman Ottó Múzeum-Miskolci Galéria (2018).
Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.Rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében.
Fotó: Vass Levente
Závada Pál
1954-ben született Tótkomlóson. Író, szociográfus.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1989), Magyar Alkotóművészeti Alapítvány Irodalmi Tagozatának szociográfiai díja (1992), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1994), Magyar Rádió Nívódíja (1995), Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíja (1997), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1997), Déry Tibor-jutalom (1998), József Attila-díj (1998), Krúdy Gyula-díj (1999), Márai Sándor-díj (2000), Prima Primissima Díj (2004), Győri Könyvszalon Alkotói Díja (2004), Palládium-díj (2005), Kossuth-díj (2005), Radnóti-díj (2010)
1954-ben született Tótkomlóson. Író, szociográfus.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1989), Magyar Alkotóművészeti Alapítvány Irodalmi Tagozatának szociográfiai díja (1992), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1994), Magyar Rádió Nívódíja (1995), Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíja (1997), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1997), Déry Tibor-jutalom (1998), József Attila-díj (1998), Krúdy Gyula-díj (1999), Márai Sándor-díj (2000), Prima Primissima Díj (2004), Győri Könyvszalon Alkotói Díja (2004), Palládium-díj (2005), Kossuth-díj (2005), Radnóti-díj (2010)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............