Időrobbanás [antikvár]

„Időtorlódásban" élünk, kétségtelenül. Évet, évtizedet, évszázadot, évezredet hagytunk magunk mögött. Változatos tapasztalatokkal; ú ilyen, ki olyan lelkiismerettel. Új évet, évtizedet, évszázadot, évezredet kezdtünk. Aligha hihető, hogy csupa „tiszta lappal". Hiszen akaratlanul is tovább hurcoljuk magunkkal meg nem élt életünket. Azokat a korokat, amelyekben nem nyílt alkalmunk arra, hogy az emberi lét teljességének igézetében alkotva adjunk értelmet a rajtunk keresztülzúduló időnek. Márpedig a Kárpát-medencei magyarság úgy lépett át az új évezredbe, hogy elveszített korformáló akaratából csaknem egy teljes évszázadot. (Világháborúk, igazságtalan békekötések, diktatúrák, vérbe fojtott forradalom...) Valójában onnan kellene folytatnunk, amennyiben az lehetséges volna, ahol a XX. század elején kényszerűen abbahagytuk. Hogy - Kassák 1926-os (Korunkbeli) szavait idézve - végre „a mi időnkben" élhessünk; hogy megteremthessük a magunk korát, amelyben a történelem a mi szemünkkel próbálja nézni önmagát. Lesz-e ilyen idő? Lesz-e ilyen kor?