Időaranylás 1-2. [antikvár]

Részlet: Útmutató a két kötet együtt-olvasgatásához Az első kötet négy, itáliai versekből álló kötetemet foglalja magába. Nem rigorózusan, de időrendben 1978-tól 1999-ig. Ahol ettől eltértem, pl. az 1994-es római verseknél, vagy A velencei gigász c. esszénél a szöveg alatt az évszámot jelöltem. Fiatalabb koromban sokat utaztunk Itáliában; bebarangoltuk az északi tartományokat és Toscanát, Umbriát is. így A Napördög Firenzében versei sok helyen íródtak. Címekben és versekben azért a sok helységnév Arezzótól Perugiáig. Később a 90-es években született egy trilógia terve Velencével, Firenzével és Rómával. Mindhárom városban sokadszor fordultunk meg és hónapokat laktunk egyhuzamban. így aztán a Szép korom, A tűzevőöregkora és a Római toronyzene lapjain már csupán egy-két kirándulás emlékeként jelenik meg Siena vagy Orvieto neve. A versekhez elkerülhetetlen volt néhány lábjegyzeten túl egyszerű sorszámozással kisebb-nagyobb jegyzeteket fűzni. Ezekből állt össze a második kötet. Beosztása az első kötetét ismétli. Benne is megtalálható a négy kötetcímlap, mögöttük pedig megismétlődnek azok a verscímek, melyekben apró számok hívták fel a figyelmet a második kötet jegyzeteire. A versenként újrakezdődő számozású jegyzeteken kívül kisebb-nagyobb terjedelmű esszék és dolgozatok is találhatók a második kötetben. Ezek rendszerint önálló címmel elkülönülnek a versjegyzetektől. Címüket a második kötet tartalomjegyzéke felsorolja. Rendszerint ott fordulnak elő a kötetben, ahol valamelyik versjegyzet az önállósult témát már érinti. Ilyen pl. a Vázlat egy később megírandó Signoreili tanulmányhoz, amelyik a Római toronyzene c. kötet Sába bemutatása Signorellinek c. versének jegyzeteit követi. Vagy ilyen a Szép korom c. kötetben A „Kertes Asszony " feddése c. vers jegyzetei közül kinövő Helyettesítők Velencében és No expoc. beszámoló a Biennaléról. Meg kell említenem, hogy a Szép korom kötet legutolsó írása, A velencei gigász c. Tintoret-to-esszé, ahogy külön dátuma is mutatja, az Időaranylás legkésőbb született dolgozata és közvetlenül nem kötődik egyetlen vershez, jegyzethez sem. A két kötet könnyű kapcsolódását megoldja a jegyzeteket jelző sorszámozás az első kötetben, s hogy a második kötetben ugyanazon verscím alatt következik az azonos sorszámú jegyzet. Az olvasó azonban hamarosan rá fog jönni, hogy a vers is, a próza is legtöbbször egymástól függetlenül is olvasható. Tetszés szerint „előolvasható" egy vers összes jegyzete (amikor a sorszámok csupán utólagos ellenőrzésül szolgálnak), és a legtermészetesebb dolog, hogy a versek is olvastatják magukat egyvégtében (szerény sorszámozásuk figyelembe vétele nélkül). Mindez azért lehetséges, mert a jegyzetek írója 90 %-ban saját szubjektív véleményét adja elő, s legfeljebb 10 %-ban vetemedik tárgyilagos-elfogadott (lexikális) információk átadására. Mint olyan költő, aki 71 évesen 34 könyvével és életműkiadása 9 kötetével a háta mögött ismerten is lényegében ismeretlen, belátom, hogy segíteni kellene az olvasómat a rólam szóló publikációk szemelvényeivel vagy legalább lelőhelyük lajstromával. Sajnos erről le kell mondanom, mert néhány kivételtől eltekintve mindegyik mellé magyarázó széljegyzeteket kellene írnom. Csatolnom kellene egy harmadik kötetet, e kettőnél vaskosabbat, de nemigen alkalmas az időm ekkora kritikusi temetőparcella kiásására. (Yoricknak nem szólhatok, szegénynek, mert ő szíves-örömest megragadná az ásót, csak hát 23 éve, hogy - nem utoljára, de momentán - távozott e tájról.)