Honvágy egy hazáért [antikvár]

Honvágy egy hazáért Identitásváltozások a rendszerváltozások után induló erdélyi és vajdasági írók müveiben Beszélgetőkönyvében Bodor Ádám futólag megjegyzi, hogy a francia-német határon járva jóleső érzéssel tapasztalta, hogy semmiféle ellenségességet nem észlelt a két nemzet között, holott évszázadokon át háborúkkal ugyancsak meg volt terhelve a két nép viszonya. Úgy látszik, ennyit tesz a gazdasági jólét, teszi hozzá finom iróniával. Bodor persze tudja, hogy a gazdag Nyugat-Európa nemzetei közt is lappangnak feszültségek, gondoljunk akár a flamand-vallon, akár az ír-angol, vagy legutóbb a katalán-spanyol viszonyra, melyek időnként ott is radikalizá-lódnak, de kétségtelen, hogy összességében európaibb módon kezelik a határkérdést is meg a kisebbségi kérdést is - s nemcsak a gazdasági jólét miatt. A trianoni békekötés, a magyar nemzet szétdarabolása után majd száz évvel viszont azt tapasztaljuk, hogy tapodtat nem közeledtek a kisebbségben élő magyarság és az utódállamok államalkotó nemzetei, ellenkezőleg, mintha egyre idegenebbé válnának egymás számára. Láng Gusztáv a nemzettudatok és a nemzetállamok kialakulásának elcsúszásában összegzi az erdélyi feszültség okát: „a román nemzettudatnak a magyarral párhuzamos kibontakozása az utóbbival egyenértékíí, azzal ellentétes elkülönítő erőként hatott. Az erdélyi román-magyar viszony története ettől kezdve két nemzeti érdek konfliktusának története; bármelyik érvényesült a kettő közül a történelem folyamán, szükségképpen a másik rovására. Ráadásul a két nemzetállam egymástól eltérő kialakulási, fejlődési üteme más-más történelmi időpontban és viszonyrendszerben tette lehetővé és időszeríivé a két népcsoport számára a politikai egység összehangolását az etnikaival