Holmi 2004. november [antikvár]

Horatius VENUSHOZ ódák, III., 26. Nemrég milyen jó voltam a nőknek én! Harcoltam, és épp nem diadaltalan! Most fegyverem s csatákra már nem jó citerámat e falra bízom habszülte Venus temploma bal felén: bezárt kapuknak összetörője, a feszítővas lógjon tehát itt, s mind a nyilak, meg az esti fáklyák. Ó, nagy királynő. Cipruson úr, meg a trákok havától távoli Memphisen: legyintse meg Chloét magasztos ostorod egyszer, a telhetetlent! TIBULLUSHOZ Ódák, I., 33. Nem kell, Albius, úgy sírni, felejtsd el a kőszívű Glycerát! Méla elégiát kár irkálni, ha már hűtlenül elhagyott, s ii^abbak tüze perzseli! A bájos Lycoris Cyrus után eped vágytól égve, kinek senki se kell csak a jéghideg Pholoé: csakhogy előbb ül a farkas nászt a gidával is, mint hogy majd Pholoé ővele vétkezik! Venus már csak ilyen: össze nem egyező lelkű és alakú embereket konok tréfával vasigába ver.