Híven szeretni a jót... [antikvár]

ELŐBESZÉD Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója és a Magyar Nyelv Esztendeje alkalmából azzal adóztunk nagy Költőnk, „édes anyanyelvünk" „reformátora" emlékének, hogy a magyar költészet napján elzarándokoltunk Széphalomra. Ezen a feledhetetlen napon útitársaink voltak a Magyar írószövetség küldöttei, valamint a zarándokúton meglátogatott önkormányzatok - Debrecen, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Tokaj - képviselői. A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi írótábor kezdeményezésére létrejövő emlékkirándulás a szülőföld hódolatát és hűségét is elvitte Kazinczy sírhalmához - egy marék érsemjéni föld és koszorúk kíséretében. Augusztus végén, amikor történelmi egyházaink, valamint Kárpát-medencei magyarságunk képviselői felvidéki és többi, határon túlra szakadt közösségünk védelmében emelték fel szavukat a szegedi Dómban, az ökumenikus nagy találkozó résztvevői szintén megemlékeztek nyelvünk nagy „apostoláról", és kegyelettel zarándokoltak el a Dóm-téren található emlékművéhez. Évfordulói zarándoklataink alkalmával nemzeti költőnk, Petőfi Sándor Úti leveleinek intelme hangzott vissza az emlékezetünkben: „Széphalom nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer odazarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába."