Hiisi szarvasától a csodaszarvasig [antikvár]

ELOSZO Ez a könyv a Kalevala magyar fordításaival foglalkozik. Témaválasztásomat legfőképpen az indokolta, hogy hiányzik a magyar Kalevala-kuta-tások és Kalevala-irodalom színteréről egy olyan munka, amely a fordításokat helyezné a kutatás fókuszába, és valamilyen fordításelméleti keretbe helyezve vizsgálná azokat és fogadtatásukat. A finn eposznak öt teljes magyar fordítása van, sorrendben a fordítók és az első megjelenés éve szerint: Barna Ferdinánd 1871, Vikár Béla 1909, Nagy Kálmán 1972, Rácz István 1976, Szente Imre 1987. Részleteket fordított még Reguly Antal, Hunfalvy Pál és Fábián István a 19., valamint Képes Géza és Varga Domokos a 20. században. Munkámban kizárólag a teljes fordításokkal foglalkozom. Előzmények: a magyar Kalevala-kutatásokról A Kalevala 1835-ös finnországi megjelenése óta beszélhetünk az eposz iránti magyar érdeklődésről, hiszen a Literatúrai Lapok már 1836-ban tudósított a finn eposz megjelenéséről. 1841-ben pedig az éppen Finnországban tartózkodó Reguly Antal fordított is a Régi-Kalevalából. A 20. században a finnugor nyelvészettel, néprajzzal, kultúrával foglalkozó szakemberek közül Korompay Bertalan a Kalevala keletkezésével. Szíj Enikő, A. Molnár Ferenc az eposz magyarországi útjával és az első részfordításokat elkészítő Regulyval, napjainkban Voigt Vilmos többek között a szerkesztő Lönnrot-ra ható görög mintával foglalkozik. A Kalevala fogadtatás- és hatástörténetéről is többen írtak. Domokos Péter A finn irodalom fogadtatása Magyarországon című könyvének első részét kifejezetten a finn eposz magyar fogadtatásának szenteli: kronologikus sorrendben ismerteti a Kalevalával kapcsolatos írásokat. A könyv végén található jegyzetanyag rendkívül adatgazdag, és óriási segítséget jelentett munkám megírásában. Ugyancsak nagy hasznát vettem a Szo-pori-Varpio szerzőpáros Ismerkedő ismerősök című könyv függelékének. A szerzők, ahogyan célkitűzésükben is megfogalmazzák, a Kalevalán kívüli