Bővebb ismertető
Ott, ahol az erdélyi hegyek lejtői nyugat felé belesimulnak az érmelléki síkságba, a Szilágyság peremén fekszik Tasnád városa. Itt született 1902. október 11-én Heves Renée. Megmaradt visszaemlékezéseiben gyakran felemlegeti szülővárosát, a tasná-di domb tetején épült, furcsa fekvésű kisvárost, amelyet a szemhatárig nyúló búzaföldek és lankás szőlődombok határolnak. A vidék egyhangúságát tetézi a növényzet hiánya, nyáron a por, őszidőn a térdig érő latyakos sár.
„Mi tagadás — írta szülőföldjéről —, kicsit sivár volt ez az én falum ; sehol a hegy-völgyes vidék üdítő zöldje, hűvös, tiszta levegője, semmi búvóhely, még csak egy árnyas park sem, ahova repeső szívvel, zsendülő szerelemmel tavasz tájékán megbújhatott volna az ember." Mégis, később, valahányszor haza látogatott, meleg, otthonos, ismerős érzés fogta el, újra fellelte e sík, siváran egyhangúnak tűnő vidék rejtelmes szépségét.
Nemcsak a vidék, hanem a családi és társadalmi körülmények, amelyek között gyerek- és serdülőkorát töltötte, neveltetésének feltételei is befolyásolták egész fejlődését. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, sok akadályt kellett legyőznie, kötöttségeket kellett áttörnie, hogy kiszabadíthassa magát ifjúkora szövevényes világából és önállóan formálhassa élet-utjat.
Mindkét ágon rabbi ősökre visszatekintő, régi híres papi család egyetlen gyermeke volt. Az otthon szigorú, ezer szabállyal béklyózott életet jelentett, s ilyen keretben a jövő sem ígért semmi haladást, semmi változást, semmi újat. Elfogadni ezeresztendős gondolkodásmódot, de ugyanakkor számottevő
11