Helikon 2009/4. [antikvár]

A jövőbelátás poétikái A szám, melyet az olvasó a kezében tart, jellegében elüt a Helikon megszokott profiljától. Nem valamely értelmezési irányzat vagy elméleti felfogás manifesztumaiból közöl válogatást, hanem egy diffúz, de összefüggő jelenség- és problémahalmaz pókhálószerű szövetébe nyúl bele, s emel ki belőle annyit, amennyi egy rövid merítésben ráragadhatott. Kockáztatva, hogy túlfeszítjük a folyóirat tematikai kereteit, hiszen a Helikon elsődlegesen „irodalomtudományi szemle", a jövő kérdésének relevanciáját illetően szerteágazó tudományterületek közös vonatkozásaiból igyekeztünk felvillantani valamennyit, az irodalomtudomány mellett elsősorban a filozófia, a történettudomány, a vallástörténet és a közgazdaságtan területén. A válogatást a lehetőségig szélesíteni igyekeztünk, így adódott, hogy szerzőink nagyon eltérő módon közelítik meg, sőt, talán nem is ugyanazt értik jövő alatt. Ám ha egységes iránya nincs is, aktualitása mindenképp lehet a közölt tanulmányoknak: napjaink világgazdasági válsága széles körben felerősítette az előrejelzés lehetőségei iránti érdeklődést. A számot nyitó Hites Sándor-tanulmány annak vázlatos áttekintésére tesz kísérletet, hogy a krízis miként tette a jövőt újfent ideológiai kérdéssé, s ennek egyik kifejeződéseként a válság médiája miként újította fel a prófétai szerephagyományt. A fordítások között első helyen Reinhart Koselleck 2000-ben kiadott kötete, a Zeitschichten. Studien zur Historik egyik szövegét közöljük, amelyben kifejezetten az előrejelzés elvi és történeti lehetőségeire nézve összegzi meglátásait a történeti időTc szemantikájáról. Jerome McGann Magyarországon leginkább a The Romantic Ideology (1983) szerzőjeként és az új textológiai felfogások egyik teoretikusaként ismert. Itt közölt esszéje 1988-ban megjelent, Social Values and Poetic Acts. The Historical Judgement of Literary Work című kötetéből származik, amely a formalista olvasatok időszaka után programszerűen igyekezett újra legitimálni az angolszász irodalomtudományban az irodalom társadalmi használatának és történetiségének (pontosabban: jövőiségének) szempontjait. Fredric Jamesontól 2005-ben megjelent könyve, az Archaeologies of the Future nyitófejezetét közöljük. A címével foucault-i allúzióikat keltő, az utópikus és a tudományos-fantasztikus irodalmi hagyományt együtt tekintő mű bizonyos értelemben magáról Jameson elméletírói életművének utópikusságáról is összefoglalást ad. Török Lajos tanulmánya a reformkor magyar politikai nyelvhasználatba beíródó idólDeli mintázatokról a leginkább a Koselleck által előadott problematikához kapcsolódik. Ullmann Tamás, készülő Husserl-monográfiája egy fejezetét engedve át közlésre, egy kevésbé ismert kéziratos művet elemezve mutat rá, hogy Husserl életművében az idő természetének megértése miként tevődött át a múlt megőrződésének vizsgálatá-