Hamlet felnőtté válik/Jegyzetek [antikvár]

Minden drámában első a cselekmény. A tragédia cselekedetből, áldozati rítusból született; angolul a felvonás neve act, cselekedet: első cselekedet - Első Felvonás. A Shakespeare-irodalom hosszú ideig a cselekményt vizsgálta, míg aztán Richardson és mások nyomán Coleridge tökélyre nem emelte a jellemtanulmányt. Felfedezését ösztönözhette az, ami rokon eszme és tett volt a reneszánszban és a romantikában: a lázadás - elvetése a középkori értékeknek, szabadulás a neoklasszicizmus béklyóiból. A romantika "visszatér a természethez", természetes hát, hogy megújítja az érdeklődést, annak "fele", Shakerpeare iránt. A 19. század közepétől Cordeliának nem kell immár férjhez mennie Edgarhoz, ami azelőtt nemzedékeken át a Lear-nek Dr. Johnson által jóváhagyott boldog befejezése volt. Drámaköltőnk legnagyobb angol kritikusa Coleridge; e tanulmány azon a csapáson óhajt haladni, amelyet ő vágott. cselekményt és cselekvőt egységben kell tekintenünk: a cselekedet és az annak terhét és súlyát a vállán hordozó hős egybeszövődik a műben. A "harmadik cselekedet", Polonius leszúrása a harmadik felvonásban, a késlekedőnek mondott királyfi villámgyors tette - tett, a tragédia tetőpontján - Hamlet szívéből pattant elő. Fő kutatási tárgyul Hamlet jellemének vizsgálatát tűztem ki, mindig a cselekmény egészével való összefüggésben. "Hamlet felnőtté válik": nem különös ez a cím? Hamlet a róla elnevezett tragédiában nem felnőtt? A királyfi életkoráról hosszas vita folyt az irodalomban. Biztos pont az Első Sírásó beszéde (V.I.), amely szerint Hamlet harminc éves; ugyanennyire utal a Színész Király, kétszer is, házasságának időtartamáról szólva.