Gombák a magyar néphagyományban [antikvár]

Összefoglalás angol nyelven. A szerző a szó tágabb jelentésében foglalkozik a gombavilág és az emberi összefüggéseinek kutatásával. Szól a tárgyalt gombák szerepéről a mindennapokban, a munkában, szokások gyakorlásakor, felhasználásukról a népi gyógyításban, a konyhán, a hozzájuk kapcsolódó népköltészetről (mese, monda, népdal, szólásmondások, tréfák stb.), ismeretekről, hiedelmekről stb. Néprajzi és természeti értékek sajátos megközelítése történik meg e könyvben. A szerző számos gombafaj és a hozzájuk fűződő hagyomány vizsgálatával segíti a népi gombászat felfedeztetését az olvasó számára, egyszerre tudományosan és olvasmányosan. Több esetben hungaricumokról nyújt érdekes részleteket az olvasóknak. Így például ír a gombákat (a bükkfa- és a nyírfataplót) feldolgozó népi mesterségről, népművészeti ágról, a toplászatról is. A kötet ismert és kevésbé ismert gombafajokat úgy mutat be, hogy abban együtt a néprajzi és a gombászati megközelítés, tehát akár a szokásosnál több érdekességről szóló gombahatározóként is hasznos lehet. // 25 éve foglalkozom mondhatni szenvedélyesen a gombavilág és az ember összefüggéseinek kutatásával, etnomikológiával (gombaismerettel…), a szó tágabb jelentésében, mint azt például a tudományág atyja, R. G. Wasson használta. Ennek a tevékenységnek az eredményéből kíván ízelítőt adni ez a könyv. Több írása megjelent már a különböző szaklapokban, kötetekben, de egyik sem abban a formában, ahogyan itt… „Köszönöm adatközlőim – elnézést, hogy mindenkit nem neveztem meg, s van, akit csak kezdőbetűivel – hozzájárulását, megértését. Olykor nyomdafestéket nem tűrő szavakat is kierőszakoltam tőlük a tudományos pontosság kedvéért. 1996-ban francia állami kutatói ösztöndíjjal folytathattam a munkámat, főleg Aix-enProvence-ban és Párizsban. 1997-ben az etnomikológiai munkám végzésében három franciaországi kulturális szervezet (Assoc. Vincentinum, A.J.C.H., ALCYON) tizenegy tagja járult hozzá a kárpátaljai terepmunkám költségeihez. Egyik moldvai utam (2003-ban) a Kriza János Néprajzi Társaságnak köszönhetően lett kivitelezhető. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta szinte évente a kutatómunkám végzését, többnyire a Domus Hungarica, majd 2004-től a Bolyai János kutatói ösztöndíj révén. S még nem szóltam a szaktársakról, akik a Kárpát-medence különböző részein, más-más országban élve önzetlenül segítettek. Egyiküket azért név szerint is megemlítem, ő Voigt Vilmos, a konzulensem. Azok közül pedig, akik a jelen kötet szövegének, képeinek előkészítésében segédkeztek, ugyancsak kiemelek néhány nevet: Kicsi Sándor András, Péntek János, Szabó T. Attila, Pál-Fám Ferenc, Keszeg Vilmos. Hálásan köszönöm mindannyiuknak a pártfogást (a nem említetteknek úgyszintén, például türelmes családtagjaimnak). Örülök annak, hogy sokfelé (például Moldvában, Kárpátalján, Muravidéken és Felföldön) én is örömöt tudtam szerezni már azzal, hogy a gombáról, gombászásról beszéltem magam is adatközlőimnek. Meggyőződésem, hogy kutatásaimnak tudományos és gyakorlati haszna is lehet. Az egyetemes emberi sajátos vetületébe nyújt betekintést az etnomikológia, számos érdekességet kínál, több titkot is megmagyaráz, s még több kérdést vet fel… Keressük a továbbiakban együtt a választ – kedves Olvasó – többek közt arra, hogy mennyiben tekinthető a gomba egyetemes emberi osztályozónak (ahogy Toporov nevezi);1 jelrendszerünkben, ünnep- és hétköznapjainkban hol s mikor, milyen fontossággal bír”…