Frantisek Palacky kétszáz éve (1798-1998) [antikvár]

Részlet: "Előszó Két kultúra közös múltját mi sem jelzi beszédesebben, mint az, hogy e múlt egyik-másik szereplőjének munkásságát mindkét részről nem szűnő érdeklődés övezi. Továbbá az, hogy ez az érdeklődés nem egyszerűen kapcsolatok föltárásában nyilvánul meg, hanem talán még sokkal inkább abban, hogy ennek a szereplőnek máig szóló mondandója van mindkét kultúra számára, illetőleg mindkét kultúra folyamatosan dialogizál e szereplővel. A kétszáz esztendeje született Frantisek Palacky élete és munkássága sok szállal fűződik a magyar történetkutatáshoz, magyar történészekhez, részint az irodalomhoz is. Olyan poétikai osztályban ismerte meg a költészet alapelemeit, mint amelyikből Csokonai Vitéz Mihály vagy Vörösmarty Mihály tanulta a latin nyelvű verselést; olyan közép-európai (érdekű) események, összeszövődések, eszmei irányzatok késztették történetírói és politikai állásfoglalásra, mint magyar kortársait; olyan jellegű siker- és kudarcélmények részese lehetett, amelyek megfelelőiről a korszak magyar egyéniségei is beszámol(hat)tak. Palacky életútja részint példázta a XIX. századi karriertörténetek egy jellegzetesen közép-európai változatát, részint osztozott a romantikus reformerek sorsában, akiknek nem adatott meg a belépés az ígéret Földjére. A cseh-magyar tudományos érintkezések számottevő múltra tekintenek vissza. Mind a cseh, mind a magyar historiográfia nem csekély energia ráfordításával igyekezett ezt a múltat föltárni. Hogy azonban az efféle típusú kutatás pusztán abbahagyható, ám sosem fejezhető be, igazolta az a két értekezlet, amelynek tárgya a cseh haza atyjának, Palackynak életműve volt, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra és párhuzamokra. Kitetszett, hogy a magyar irodalom nem egy jeles személyisége tanulmányozta Palackynak a cseh történelmet tárgyaló munkáját, de kitetszett az is, hogy Palacky ifjúkori eszmélkedésében nemigen elhanyagolható a magyar tényező. Egyre bizonyosabbak lehetünk abban, hogy Palacky pályáját végigkísérte a magyar érdeklődés, hol bírálat, hol elismerés, hol elutasítás, hol rokonszenv formájában, ugyanakkor a kölcsönös gyanakváson túl, a megoldatlan szlovák-magyar problémák ellenére, Palacky sosem szűnt meg figyelemmel kísérni mindazt, ami a magyar politikában, a publicisztikában történik. Lényegében ezt lehetne elmondani a cseh és a magyar Palacky-kutatásról is. A részlegesen ismert" 1