Folklór és tárgytörténet II. [antikvár]

Részlet: FAPAPOK Sztárai Mihálynak két jellegzetes szava van Az igaz papságnak tikörében (1559): a néma ebek és afapapok. Mindkettővel a katolikus papokat illeti. Az elsőről, amely ötször fordul elő a drámában, kimutattam, hogy gyakori eleme a más nyelvű polemikus irodalomnak is (Libanon 3 : 117.). A példák még szaporíthatok. Izsák b. Chájjim Hákóhén pl. az apuliaiakat nevezi néma ebek-nek (Meqónén Evlénu, ed. M. Drechsler, 1932, 20); az első héber dráma az egyik szereplőt említi a néma eb jelzőjével (Hámácháze Háivri Hárison, ed. Schirmann. Jeruzsálem, 1946, 87.). A fapapok három ízben kerülnek elő nála (Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. 64, 66, 76), egy alkalommal pedig a fából csinált barátok (63). Ezek a fapapok kemény objektumnak bizonyultak a kutatók kezében. Sok tinta fogyott miattuk hiába. Szilády Áron szerint „mindezek a kifejezések a némaságot, szótalanságot akarnák jelenteni, a mivel a reformáció hívei a nem prédikáló, csak miséző katolikus papságot szokták gúnyolni" (RMKT 4 : 364). Szily Kálmán felfogásával „a rossz papokat . . . csúfságból fa papoknak, néma ebeknek nevezték minálunk is. Fa-ember Zalában ma is ügyefogyott, gügye embert jelent" (Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez, 405). Majd máskor így fogalmazza meg nézetét: „a régi magyarban a fa a némaságot, a hallgatást is személyesítette" (MNy. 4 : 483). Prohászka János magyarázatával a Dugonicsnál előforduló „mindég nevet, mint fa kutya az oltáron" közmondás „talán a régi nyelvi fa pap (= néma pap) és néma eb (= hamis kutya) keveredéséből lett s hamis, képmutató papot jelent" (Nyr. 43 : 176).Réthei Prikkel Marián úgy gondolja, hogy a fakutya a fapappal semmiképpen sem hozható rokonságba (MNy. 11 : 23). „A fa jelző . Sztárainál minden bizonnyal a tanulatlan, tudatlan, ostoba értelem kifejezője; a fapap voltaképpen a fűzfapap megrövidített mása" (Nyr. 44 : 102). Hibás szerintünk Horváth Sándor feltevése is: „A keresztény jelképezés virágzásának idején (12—13. sz.) a művészet is alkalmazta a jelképeket, sárkányokat, kutyákat, denevéreket stb. különösen templomokban: templomi székeken, padokon, szószéken, oltárokon stb. Főleg a papoknak szóló figyelmeztetésül, de meg a hivők szempontjából is. így különösen a fogait vicsorító kutyát". Ilyen fakutyákhoz hasonlítaná tehát Sztárai a katolikus papokat (Nyr. 50 : 111). Horpácsi Illés végül úgy hiszi, hogy a fa am. „hitvány, értéktelen" a fapap összetételben is (MNy. 44 : 31). Azt gondoljuk, hogy a fapapokra más területen kell keresnünk a magyarázatot: a bábjátékok terminusai között. Németországban szokásban volt a kéményre fából való bábukat erősíteni, amelyek a keresztény életből vett alakokat is ábrázoltak. Ezért a Minnelied-ekben és a népnyelvben gyakran kerülnek elő a puszpáng-kobold, ,,/ű-püspök" és puszpáng-egyházfi kitételek („weshalb man sowohl in den Minneliedern als auch im Volksmunde bald von einem Kobold von Buchse bald von einem hölzernen Bischof