Fehérek közt [antikvár]

NÉGY HAMISÍTÓ, KÉT ELMEBETEG ÉS EGYVALAKI, AKTT A SAJÁT APJA ZÁRATOTTBE A zsarnokság, a megváltás és az irodalom viszonyáról Az 1989-es rendszerváltozás után, mikor a volt államszocialista, a nagy Szovjetuniótól többé vagy kevésbé függő kelet-európai országok újabb, ezúttal komplexebb függési formákat kerestek és találtak maguknak, az irodalomtudósok különféle elméletek iskoláiba iratkoztak be, hogy az irodalmi műveket végre szakmai szempontoknak gondolt módszerekkel tanulmányozzák. Ezen irodalmárok közé tartozik jelen szöveg írója is, ki korábban a hűvös absztrakciók világában, a matematikában próbált a létező szocializmusok egyikében, a Ceau$escu nevével fémjelzett Romániában a számára adott élet elől menedékre lelni, hogy aztán a fordulat után a szövegek hermeneutikai és dekonstrukciós vizsgálata váljék létszükségletévé. Ahogyan a helyi sajátosságoknak megfeleltetett diktatúrákban nem lehetett politikai ideológiák szerint egymásnak fenekedni, legfönnebb titokban, a bármikor följelenthetőség tudatával, annak meg látványosan nem volt az égvilágon semmi értelme, hiszen a följelenthetőség állapota tálcán kínált egy közös, tökéletesen plauzibilis ellenségképet, ugyanúgy nem lehetett semmiféle más területen sem különösebben artikulálni a nézeteket: egyetlen Párt volt, egyetlen politikai meggyőződés: a „tudományos- M/! ! -1- ; 1 ' . ¦ ( . ¦ ; ( ¦I ¦ ; !. ! ¦ ¦ . M 1 • i f ' ' : ' M • 'i- :: 4 I , f : mImí í-'-iv; i'-i/.iír ij I 1 .'u