Ezredvég 2009. június-július [antikvár]

Az ablaküveg élesen választotta ketté a kinti este kormos feketeségét és a benti mesterséges fény időtlen keserűségét. A korom finom bevonatot képezett az üvegen, Szomor Zsolt saját tükörképét fedezte fül az ablakkeretben, mikor odapillantott. Lejátszásra kapcsolta a diktafont. Amikor a Nyakast - ahogy a Juli mondta - elütötték, hallottam, hogy a hivatalnok azon panaszkodik, mennyibe került ennek a koszos afférnak a temetése. Porcsalmán rakott ki a fószer, emlékezett Szomor Zsolt (akkortájt éppen tollnok egy megyei naplapnál) Pósa szavaira, alkonyodott, a határ nincs messze, de Porcsalma széle igazi gettó, vályogputri vályogputri hátán. Mi stoppoltunk, a kafferok még szűkölő körökben keringtek körülöttünk. A kor egyre szűkült, mi kis híján már szűköltünk. Alig három-négy méterre voltak. mikor végre fölvett egy móc, elvitt egészen Szatmárnémetiig, ahol a pályaudvaron ücsörögtünk hajnalig.