Ex Symposion 98. [antikvár]

Ladányi István SYMPO T ¦«alán igaza van Tolnai Ottónak, hogy hagyni kellene már a Sympo-s/ojmal való foglalkozást, az interjúkat, tanulmányokat, konferenciákat, mert kontraproduktívvá válik az a szövegmassza, ami képződik a folyóirat - a megjelent számok és az egykori események - körül. Valóban, az egykori folyóiratszámok ugyan föllelhetők, olvashatók, nézhetők, lapozhatok, de ha tapintjuk is akár, és nem az exsymposion.hu oldalon lévő digitalizált anyagot görgetjük a monitorunkon, akkor is már csak számos erősen megkövült szövegrétegen keresztül tudunk kapcsolatot teremteni velük. Még az egykori alkotók, a Symposion-moz-galom résztvevői is természetszerűleg másként olvassák egykori saját történetüket. A reflexió immár a tárgya elé áll, és kitakarja. De mi van akkor, ha a reflexió maga is a tárgy része? Ha a tárgy épp ez, az egyszer megkezdett és azóta folytatott beszéd? Számunk abból az igényből nőtt ki, hogy beszéltessük az Új Synipo-sión folyóirat történetének alakítóit, tanúit, azokat, akiknek személyes tapasztalataik vannak a folyóirat működésének időszakaiból, valamiképp alakították és legalább önmaguk számára értelmezték az eseményeket, a vajdasági magyar kultúrán belülről érzékelték a Symposio}i-mozgalom jelenlétét. A folyóirat története iránt valóban tartós érdeklődés mutatkozik, és sok a folyóirat körüli beszéd. Ugyanakkor sok fontos beszéd pótolhatatlanul elmaradt. Pedig régóta terveztük egymástól függetlenül is, Bozsik Péter azt, hogy végig kellene járni egy mikrofonnal az első generációt, én meg, hogy el kellene készíteni Szajbély Mihá-lyék Rózsaszín flastrom - Beszélgetések vajdasági Írókkal című könyvének valamiféle folytatását. Talán ez is a Synipo utótörténetének jellemző része, a szétszóratás, az erők szétforgácsolódása, s ugyanakkor a visszatérő igény valaminek a helyrehozására, rendbe tételére, végigvitelére. A hiányokat nyilvánvalóan ez a szám sem fogja betölteni, de azt gondoltuk a tervezésekor, hogy egy ilyen interjúgyűjtemény egy pillanatra összehozza a beszélgetést, a szümposziont, és eközben szóhoz juttatja azokat is, akik eddig nem vagy keveset beszéltek, illetve láthatóvá, láthatóbbá teszi legalább a hiányokat, elhallgatásokat, leegyszerűsítéseket, utólagos konstrukciókat. Az Új Symposion folyóirat és a Syfuposion-moz^a\on\ a vajdasági magyar kultúra távolról is fölismerhető alakzata, ugyanakkor távolról sem homogén történet. A legendán túl a történetben is számos törés mutat-