Ex Symposion 79. [antikvár]

íi' -i, Elbujdosni, megkerülni SZÓKÉP vagy TRÓPUS (gör. 'fordulat') - egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján. Szókép úgy jön tétre, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, illetőleg köztük összefüggést létesitünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal magyarázzuk, szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük. Például: fátyolfelhő, hegyláb, leányvállalat stb. R. Molnár Emma-Vass László: Stilisztikai ábécé S a Világ ment tovább. Bennem eltemetődött az Ige; kezes juhocska: nyaltam a sót, hálásan, ha itatáskor tekintetére méltatott a Pásztor, kitapostam egy vackot a karámban, szemhunyva is hazataláltam, helyem volt, meghatározott -: determinált; este olvasgattam a Germinalt; Szilágyi Domokos: Búcsú a trópusoktól Olyan közel voltak hozzám, mint egy tükörben látott kép. Megérinthettem, de nem értettem őket. Egyazon időben kaptam meg a jutalmamat és a büntetésemet, hiszen az én és a foglalkozásom tévedése nem az volt-e, hogy az emberek nem mindig emberek? Hogy néhányan érdemesebbek érdeklődésünkre és figyelmünkre, mert van valami bámulatos a viselkedésükben Amint ezeket az embereket megismerjük, vagy találgatni próbáljuk őket, furcsaságuk eltűnik, és akkor az ember akár a saját falujában is maradhatott volna. Claude Lévi-Strauss: Szomorú trópusok Körülbelül így, ezekre gondolván vált hívószóvá a trópusok. Kittenberger Kálmán vadásztörténetei és egy méltatlanul feledésbe merült antropológiai alapmű. Hevesi Lajos ]elky András kalandjaiia is a fejemben jártak. Meg Benyovszky Móric, a híres magyar kalandor, madagaszkári kormányzó, főként emlékiratíró. Lénárd Sándor és latinra fordított Micimackóia. És persze Ferdinandy. György. Georges. Jorge. Gyurka. Trópusinak nevezni a magyar irodalom egyik bujdosó ágát talán túlzás. Mégis: kik azok a magyar írók, akik valószínűtlenül messze keveredtek / vannak, és mit hoztak ők irodalmunkba? És azok, akik messzire kerültek, holott el se mentek. Az elmék többnyire kényszerű migrációja kihívásokat teremtett, amelyekre irodalmi válaszok születtek. Heroikus küzdelmek vívattak azért, hogy az író a nyelvi közegből kiszakadván vagy kiszakíttatván jelen maradjon a magyar irodalomban. Szerepek, amelyek egyszerre megkérdőjelezhetetlenek, mégis megkérdőjelezhetők a hazai olvasatban. A következő kérdéseket tettük föl szerzőinknek: van-e jelenlét ebből a perspektívából, születhet-e érvényes inondanivaló a magyar trópusokról? Szükségszerű-e a fizikai jelenlét az érvényes alkotáshoz? És az érvényes recepcióhoz? Ha magyar gyarmat nincs is: van-e gyarmati magyar irodalom? A századik életévét túlélő Lévi-Strauss olykor kifakadt: utálja az utazást és a kutatni vágyókat. Az író, tetszik neki vagy sem, akkor is utazik, ha utálja, akkor is, ha szereti, és akkor is folyton úton van, ha nem megy sehova. Céljai egzotikusak, ilyen-olyan vagy amolyan értelemben a trópusokra vezetnek. Olyan írókról beszélünk itt, akik nem maradtak a saját falujukban. Olyanokról, akiket nem ettek meg a vadak. JÓZSA Márta