Ex Symposion 66. [antikvár]

Bújócska CTr Ha azt halljuk, regény van a regényben, leginkább a modem és a posztmodem irodalomból jutnak példák az eszünkbe. Vendégszövegekre gondolunk, megidézett előképekre, egy fáradtnak tűnő korszakra, amely már nem talál ki semmi újat, hanem elcsen, átalakít, beépít. Már nem él, csak reflektál, és közben vágyódva gondol a korábbi korok hőseire, vagy éppen unottan félretolja őket, mint Esti Kornél, aki határozottan elutasítja a regény műfaját és a hagyományos regénykezdeteket, mondván: „Minden regény így kezdődik: «Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltűrt gallérral.» Aztán kiderül, hogy ez a feltűrt gallérú fiatalember a regényhős. Erdekcsigázás. Borzalmas." De már a klasszikusokban, például az ebben a számban többek által is érintett XIX. századi orosz irodalmi művekben is regényeket olvasó és életüket az onnan kapott mintákra felépítő hősökkel, még inkább hősnőkkel találkozunk. Ezek a hősnők aztán szembesülnek vele, ahogy Tatyjána is, hogy Anyegin nem egy szentimentális angol regényhős másolata, s hogy neki itt és most, ebben a regénytérben, a saját, semmire sem hasonlító szerelmét kell megélnie. Ahogy rájön erre (hogy egy, ebben a számban nem szereplő példát említsek) Hunyady Sándor 1934-es Téli sport című kisregényében Olga, aki kezdődő tüdőbaját kezeltetni a Tátrába utazik, s ott unaloműzésképpen olvasni próbál: „a hotel könyvtárából kivette Thomas Mann Varázshegyét. A könyv egyszerre untatta és mulattatta. A szerelem azzal a furcsa, orosz nővel érdekes volt, de nem bírta a hosszú beszélgetéseket a szocialista olasz és a zsidóból lett jezsuita között. Lapozott, olvasgatott, aztán maga mellé tette a könyvet." S miután maga mellé tette, ki is lépett belőle. Madame Chauchaut és Hans Castorp szerelme helyett az kezdte érdekelni, ami rá várt a tüdőszanatóriumban, a románc a szőke hajú, barnára sült arcú terüsztrénerrel. De regény egy másik regényben nemcsak úgy lehet, hogy hősök tartják a kezükben, és olvassák. Lehet egy regénynek szövevényes (mondhatnám, regényes) keletkezéstörténete is, ahogy ezt most Balogh Tamás megmutatja az Esti Kornél kapcsán, vagy Bozsik Péter meséli el saját művéről, a Csantavéri Orlandóról És a műfordítónak is szembe kell nézrüe azzal a kérdéssel, mit tegyen, ha egy regény más regényekre utal. „Kívülállóként" nem járhat el olyan módon, ahogyan Nabokov, Lo/íMjának önfordítójaként, aki az eredetileg az angolszász irodalomra és kultúrára vonatkozó utalásait az orosz változatban anyanyelvéből és az orosz kultúrából vett idézetekre cserélte. De egy regényben benne lehet a szerző korábbi regénye is, mint Esterházy Péter Semmi művészetéhen az A szív segédigéi - és a kritikus láthatja úgy, hogy jobb lett volna, ha nincs ez az életművön belüli bújócska, vagy. Darabos Enikő szavaival élve, passzolgatás. „Vége a regénynek", sóhajt fel Móricz Az Isten háta 7nögött című regényében Veresné. Nem a regényt zárja le ezzel a mondattal, hanem saját, voltaképp ki sem bontakozott szerelmi életét. A magyar Bovaryné nem is tudja, hogy a sorsa egy francia regényhősnőére hasonlít, a regény a regényben technikáját itt a kisvárosba érkező albíró fedezi fel. Az ő segítségével pedig az olvasók is, akiknek ezzel a folyóiratszámmal számos izgalmas példát igyekszünk megmutatni a regénybe bújtatott regények közül. SZILAGYI Zsófia