Ex Symposion 57. [antikvár]

TÖKÉLETESEN ÁTLÁTSZATLAN Szilágyi Zsófia beszélgetése | Márton Lászlóval ' ^^^^^^^^^ i' i Úgy tudom, két fontos írásod van Tar Sándorról, javits ki, ha tévedek: az egyik egy kritika az Ennyi volt című Tar-könyvről, megjelent 1994-ben az AUöláben, aztán az Áhítatos embergép címii kötetedben is, a másik pedig az Élet és Iroda lom Íííí« volt olvasható a Tar ügynökmúltjának megvallása körüli vita részeként. Van ezeken kívül más? Van egy harmadik is, az A/ibi-sorozat Titok kötetében jelent meg. Az ott közölt Tar-versek bevezetőjeként, ugye? Nem jártam akkor utána és azóta sem, hogy van-e például szövegbeli egyezés az ifjúkori, az Alföldben közölt versek és e versek között. Mindenesetre az volt a tippem, hogy ezek korai szövegek, nem hiszem, hogy Tar az utolsó időszakában verseket írt volna. Felvetettem azt a kérdést, hogy amennyiben egy Titok című tematikus számba kérünk írásokat, akkor szembe kell néznünk az ő életének titkaival is, amelyek pillanatnyilag és belátható időn belül titkok maradnak és ott tettem bizonyos megjegyzéseket, amelyek a titkok megvallá-sára vonatkoztak. Úgyhogy maradjunk abban, hogy 2,5 vagy 2,1 írásom van Tarról. Fontosnak én az Alföld-he\i kritikát érzem, mert az íróval az foglalkozik, a másik egy állampolgári megnyilvánulás. És íróként, kritikusként, vagy állampolgárként érezted azóta szükségét, hogy írj róla újra? Ha mí nem keresünk meg, foglalkoztál volna vele megint? Ha ez a kérdés azt jelenti, hogy engem Tar írói alkata és személyiségének egésze izgat-e, akkor egyértelműen igen. Ha a kérdés azt jelenti, hogy éreztem-e magamtól késztetést, hogy leírjam a gondolataimat, akkor egyértelműen nem, hiszen a te felkérésednek is ellenálltam, és belemenekültem ebbe a beszélgetésbe, hogy ne kelljen írni róla. Valószínűleg tudnék róla írni, mert nem rejtem véka alá, hogy az elmúlt két hét során megpróbáltam egy kicsit felkészülni erre a beszélgetésre, megnéztem ezt a nem túl terjedelmes életművet, és észre is vettem néhány dolgot Azon vettem észre magamat az utóbbi másfél évben, mióta ő nem él, hogy sokszor gondolok rá. k