Ex Symposion 13-14. [antikvár]

MÉSZÖLY MIKLÓS SOLYMOK CSILIAGVILÁGA .ív ií ¦{¦:, 1 A ^ cr ¦r l t m á \ Wészö/y Miklós és Lilik i a nyolcvanas években Ma is megvannak még - átvészelve az oktalan háború minden borzalmát. Nekem szerencsém volt. sikerült közben sem elfeledkeznem a solymászatról, zsákmányról, a szívós prédaállatokról - és a nemes vadászmadaraimról! Bizonyára ezért maradtam életben." (Lelovich György - alias Lilik) Liliket 1956 nyarán ismeríem meg. közel egyidősek voltunk; ö két éve halott. Rekviem ez a rendhagyó könyv; félárbocon bennem a kalóz emlékezet hajója -hiszen a rakományt vele kell megosztanom, a tisztesség úgy kivánja. Én élek még, mit is tehetnék mást? Mit szólnának egyébként a Diannák, Diljahánok, Viktóriák? - odaföntről, az elképesztő magasból, szemük hűséges pontossággal osztályoz. Röptük íve mentén halál és ölés rendjének más az ökonómiája, a rend igénye, az igazság elosztása. Másképp halandók és halhatatlanok. 1956 nyara! Egy nyár - izzásig feszült létszünet, várakozás és felkészülés baljós idillje. Egy este váratlanul felhív a barátom, s azt kérdezi, nem volna-e kedvem meglátogatni az ohati kísérleti solymásztelepet (az egyetlent az országban), ahol jó ismerőse a vezető fősolymász? Egy- vagy másfél hetes kiruccanásról lenne szó, s tőlem függ, mennyire futja a türelmemből, időmből. (Nem sejthettem még - legalábbis biztosan nem - hogy hamarosan egy másfajta beavatásra is megjön a meghívás; a forradalom „röpte" mentén. Közép-európai „véletlen", hogy a két beavatás, onnét a szédítő magasságokból nézvést, és mélyebb áramlataik logikáját tekintve - nem is olyan nagyon különböznek. Barátom hozzátette, hogy már másnap utaznom kellene, mivel csak hetenként kétszer szedi össze a pusztáról az autóbusz a falvakba-városba igyekvőket, s viszi vissza őket a pusztára; ő csak a következő járattal tud utánam jönni. Bizonytalan izgalom fogott el; de kamasz bizonyosság Is, hogy igent fogok mondani. így kezdődött. Tudni kell rólam, hogy mind a vadászatot, rezervátumot, kísérleti telepet illetően született fertőzött vagyok; amolyan geográfiailag is fertőzött. Mint jószerivel valamennyien e szűkebb égbolt alatt, ahol az életedzésnek más az akusztikája, logikája, pszichológiája. írhatunk bármiről, még a felhőkönnyű is a mi hátsó gondolatainktól terhes Ha még azt Is hozzáveszem, hogy a gemenci rezen/átum mellett születtem, ott nőttem fel; s a vadászat könyörtelenül tiszta mágiája, arche-filozófiája (esztétikuma!) ott érintett meg először - így az sem lephetett meg, hogy miért mondtam gondolkodás nélkül igent a meghívásra. És hogy kísérleti a telep? - nos. ez eleve ismerős volt - hiszen mi másnak gondolhattam a világot, amiben éltem? Rendhagyó rezen/átum. Ahol más a fénytörése a napnak; más a gondolattörése a faggató-sommázó meditálásoknak. Hogyan folytatódott? Kissé hosszabbra nyúlt a kiruccanás, mint számítottam. Lilik nem kísérletezett; helyette kertelés nélkül tudott. Ez viszont lebilincselt. Én magam soha nem solymásztam. ornitológiai ismereteim is igencsak átlagosak voltak ~ sőt magával a vadászattal is fölhagytam a háború óta. Mikor az aggodalmas gonddal megszervezett mészárlásból, fogságból hazakeveredtem, s gyanútlanul kivonultam az első szarvaslesre, megtörtént az árulás. Úgy emlékszem vissza erre az estére, mint a bűnbeesés inverzére. Az ártéri tisztás holdfényben, én erős lombsötétben a magasiesheíyen, a bika pedig - a lassított felvételek ünnepélyességével ~ engedelmesen sétált be a lapos célgömb fókuszába, s legelni kezdett. Méltósággal időt hagyott; meglehet, hogy ez volt a kölcsönös létszünet kegyelmi kihívása? Mindenesetre leengedtem lassan a puskát: akkor lett világos, hogy ez többé nem megy nekem