Erdély hűségében [antikvár]

BEVEZETES Erdélyhez engem nem rokoni szálak kötnek, hanem önkéntes elkötelezettségek, baráti kapcsolatok és látogatások - ez utóbbiak együttesen bizonyára többet is kitennének, mint egy esztendő, hiszen csak a mögöttünk lévő esztendőben (2001-ben) is, ha jól számoltam, tíz alkalommal utaztam Erdély földjére és negyvenhat napot töltöttem ott. Rendszeresen fordulok meg Kolozsváron és Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Csíkszeredában, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen, Aradon és Sepsiszentgyörgyön, és alig van olyan erdélyi vagy bánsági magyar település, ahol ne töltöttem volna néhány napot. Az erdélyi tájjal és történelemmel, az erdélyi magyarsággal mégsem a gyakori látogatások fűznek össze igazán, hanem az erdélyi magyar irodalom. Kisdiákként ismerkedtem meg Tamási Áron és Nyirő József regényeivel, Áprily, Reményik Sándor és Makkai Sándor műveivel. 1956 őszén, még a magyar forradalom előtt, az erdélyi irodalomszervező Kuncz Aladár írói pályáját és munkásságát választottam szakdolgozati témának, és egy jó évtized múltán: 1968-ban ennek a dolgozatnak a kibővített változata lett az első könyvem. Egyszersmind ez a könyv lett az én erdélyi „útlevelem": ez nyitotta meg előttem Molter Károly, Kacsó Sándor, Balogh Edgár, Szemlér Ferenc, Méliusz József és Sütő András házának ajta-ját. Azóta több mint három évtized telt el, több könyvben is számot adtam az erdélyi magyar irodalom körül folytatott kutatásaim eredményeiről. Valójában ezt a számadást folytatom a jelen kötettel is, midőn barátom -Tőzsér József - felkérése nyomán egybegyűjtöm az erdélyi magyar irodalom két világháború közötti „hőskorának" protagonistáiról papírra vetett régebbi és újabb írásaimat. Ezek az írások az erdélyi magyar írók közösségi küldetését, az erdélyi magyarság és magam Erdély iránt érzett és kinyilvánított hűségét mutatják be. Kezdve két olyan íróval, tudniillik Ady Endrével és Szabó Dezsővel, akik alkotó évtizedeiket nem is Erdélyben töltötték, mégis mindig ragaszkodó hűséggel tekintettek vissza partiumi, illetve kolozsvári szülőföldjükre. Ennek az erdélyi hűségnek voltak a képviselői később - már a kisebbségi magyar irodalom fellépése