Enigma 45. [antikvár]

HENYE MŰVÉSZET Tandori Dezső UTCAELÖSZÓ-BORJÚSZÁJ Éji órán „ Az utcán se szellem, se szerelem. Anton Pavlovics sodrott, lila lábú. Kitört, fehéropál nádszékei Hevertek elő a Cseresznyekertből, Sylvia, Virginia, Emily, Két Wolfgang, Emmanuel-forma bábu Nyaklott: drótszalma. Hagyjuk, elég ebbóT', Szólt, „ami van, erőszakhirtelen Keletkezés, nincs megalapozása. Faltól falig elmélet el nem ér, Zénón így öntözi az ösztövér Mozgásokat, hah, gúny, hogy létező itt Létezhetne, akármi szép szerig Csak ez jut: durr! Első sejt alakul, A vulkánoknak keléseiből, de Mi volt előtte? Honnét feleződik? Mint adódik össze akármelyik. Elméletből: az út fele s fele, Az se mondható így, minek előtte? Csak a mindig utána jár alul. Utála, utána. Lejtett a Boul' Mich', A takácsok csippegte, kandi spulnis Celluloidok is: szerte. A dömper Köpte e sziklákat? Csatorna tört fel? A vízszintes testthelyzet az oka! ír botommal ki a császárt a napra, A flaszterből úgy majd előliukik. Megjelennek első teraszkávézók, Egy királyfi, púposra kenve végszót. Borjúszájat fagyizik, haha. Hahha! Süllyesztő a kockakő. Ki tud itt Aludni!" Szólt. S minden percet kihasznált. Láttam rajta, collstokk-két-irány, hasmánt.