Elmult időkből [antikvár]

Részlet a könyvből: A VASTUSKÓ. A bécsi vastuskónak az volt az eredete, hogy a sarokház, melynek élére odaplántálták a rengeteg fatönköt, találkozó helye volt az úgynevezett «Wanderbursch»-oknak, a kik mikor elbúcsúztak Bécstől, emlékül egynéhány vasszöget vertek a fatönkbe. Tiz-husz esztendő alatt már úgy televerték, hogy az azontúl bucsuzkodóknak ugyancsak keresni kellett egy-egy kis helyecskét, a hová nagy erőlködéssel beverhettek egy szöget. Utoljára már valóságos mesterség lett szöget verni a fatuskóból vastuskóvá avanzsirozott tönkbe, mely így az átjáró vándorlegények babonájából megtelt vassal. A pesti Váczi-utcza sarkán is állott egy ilyen «vastuskó», a melyet azonban nem vándorlegények szögei vasaltak meg, hanem a ház gazdája borított be vaspléhvel. A régi tuskó még 1870-ben ott volt a régi ház sarkán, de azt lebontották s az új ház sarkára új tuskót vasaltatott a kegyeletes háziúr. Mert akkor még voltak kegyeletes háziurak.