Éjszakák, hajnalok [antikvár]

a tegnapelőtti ljubljana 1. pillanatfelvétel — leicával Itt hatalmas az égbolt: lassan, óvatosan, részletekben és négy oldalról körülj árva tudj a az emtoer meglátni ezt az izgató városképet. És mégis milyen !kevéssel kénytelen beérni: hegyek, erdők, ezüst pántlika — a Ljubljanica — csillog és csavarog házaik és utcák között, amott fent a vár — és ismét hegyek, dombok, fenyvesek és havas hegycsúosok. És hatalmias gyárak, csarnokok, lakóházak serege a város peremén: üde, kedves látvány, van aki beéri ennyivel is. Akad, lákl szerelíi a városképöt—mjadártávlatból. Népszerű igénytelenség! Divatja van, vaninak művelői, hívei, apostolai, megszállottjai, specialistái és utánzói. Külföldi és hazai kivitelben. Mert a Piát 600-aal havasi gyopár ,,vadászatra" járunk mostanában, és negyvendináros fekete mellett, napszemüveggel, nyakban lógó fényképezőgéppel, angol pipával, hümmögő beszédmóddal és szűkre mért borravalóval játszhatjuk az „előkelő" idegent. Csak elhiszi-e valaki? És érdemes-e? A lift a toronyból — a tegnapelőtti Ljubljanába visz. 2. régi fametszetek modorában A várból felfegyverzett lovasok ereszkednek alá. Dolenjsko felé tartanak — suttogják egymásnak a város tisztes polgárai. — Fellázadtak a parasztok! Gyújtogatnak, fosztogatnak! — Közeleg az Antikrisztus eljövetele!