Együtt és külön [antikvár]

Huszonegy év telt el azóta, hogy a "Kilencek" néven ismertté lett költőcsoport kiadta bemutatkozó verseit az Elérhetetlen föld című antológiában, letette ki-ki a névjegyét. Az irodalomtörténet rendkívüli eseménye volt ez, hiszen nemigen volt szokásban akkoriban, hogy huszonéves költők a maguk által választott és szerkesztett anyaggal együttesen lépjenek az ismeretlenségből az "irodalomba". Jó érzékkel választották az antológia bevezetőjének írójául Nagy Lászlót, aki abban az időben is ismert volt már arról, hogy önzetlen segítője a pályakezdőknek, ám akkor még korántsem volt kegyeltje az "irodalmat csináló" hivatalosaknak. Ő írta róluk: "fiatal tehetségek ha fölrepülni rajban akarnak, az néha törvényszerű pillanata az irodalomnak." A "rajban fölrepült" kilenc költő az eltelt két évtized alatt kötetek sokaságával gazdagította a magyar irodalmat, de útjuk - ahogyan az akkori bevezető is sejteni engedte - nem volt akadálytalanul felfelé ívelő. Mostanra talán elérkezett a számvetés ideje. A szerző, Csontos János a legilletékesebbeket, a Kilenceket kereste meg 1988 folyamán, hogy mondják el az antológia megszületésének körülményeit, véleményüket életről és irodalomról. A kilenc beszélgetés az irodalomtörténet régi adósságát igyekszik törleszteni azzal, hogy feltárja az Elérhetetlen föld költőinek szerepét az irodalmi folyamatokban. Külön értéke a beszélgetésfűzérnek és a záró kistanulmánynak, hogy az irodalomszociológiai vonatkozásokat helyezi előtérbe. Reméljük, ez a könyv eléri célját: segít majd megismertetni a kilenc költőt azokkal az olvasókkal, akik önhibájukon kívül nem találkozhattak eddig műveikkel. Nagy László írta az út kezdetén: "vigasztaló, hogy a fehér papír fölött mindenki egyedül van, s valójában csak önmagához fohászkodhat, csak önmagában bízhat". Legyen mottója ez a mostani számvetésnek. (Fucskó Miklós)