Dionysos színrevitele [antikvár]

Előszó Ez a könyv tizenkét, egymással tematikusan összefüggő tanulmányból áll. A tanulmányok közötti tematikus kapcsolóelemet a kötet alcíme adja meg: A közvetítés kulturális technikái az antik irodalomban és filozófiában. Ennek az alcímnek akár minden egyes szava (fogalma) önálló, terjedelmes kifejtést igényelhetne. Erre a kifejtésre e rövid Előszó keretei között nincs mód - és talán múlhatatlan szükség sincs rá. Az alcím egyeden eleme, a „közvetítés kulturális technikái" kifejezés azonban mindenképpen magyarázatot igényel, már csak azért is, mert voltaképpen ez a szerkezet jelöli meg a legtömörebben az itt összefogott tanulmányok tárgyát. A „közvetítés" alapvetően kétféle értelemben szerepel fejtegetéseimben. Az elsőt úgy írhatom körül, hogy itt a közvetítés elsősorban a személyközi kapcsolatokra (például a barátságra), és ezek tágabb keretben, közösségileg, kulturálisan intézményesült formáira, vagyis a társadalmi létezés és ennek intézményei (erkölcs, jog, politika) kontextusára utal. Az ember mint eredendően közösségi és kultúraalkotó lény születésétől kezdve ezekbe az intézményes és kevésbé intézményes (de az utóbbi esetben is kulturálisan meghatározott) kapcsolatokba szövődik bele, ezek a kapcsolatok határozzák meg nemcsak a többi emberhez, hanem az önmagához való viszonyát is. E kapcsolatok közvetítenek ember és ember között, de ezek nélkül a kapcsolatok és közvetítések nélkül nem juthatnánk önmagunk „birtokába" sem (már amennyiben ez az „önbirtoklás" - éppen ennek eleve „közvetített" jellege miatt - egyáltalán lehetséges). A közvetítésnek ehhez az első jelentéséhez kapcsolódnak azok a tanulmányok, amelyekben az „idegen" ábrázolásának, a „saját" felé történő közvetítésének kérdését vizsgálom Aischylos Perzsák című darabjában, a jognak mint intézményes közvetítőrendszernek a megjelenését So-phoklés Antigoné^íih-^irí, a „személyes identitás" közvetítettségének problémáját Aristophanés Békák című darabjában, valamint a „barátságnak" mint a személyközi kapcsolatok egy közvetítő formájának, egyszersmind pedig az antik politika és kultúra egyik legfontosabb társadalmi intézményének a fogalmát Aristotelés etikájában. A „közvetítés" másik jelentése, mely munkámat meghatározza, az emberi közlekedés, a kommunikáció technológiai és médiaelméleti