Czuczor Gergely költői munkái [antikvár]

CZUCZOR GERGELY. A Bajza lágy zengzetű lyrája nyomán keletkezett úgynevezett «szobai költészet »-nek tárgyban és hangban egyaránt szűkkörű, többnyire mesterkélt és erőtelen termékeivel egyidejűleg, s még jóval Petőfi, Tompa és Arany föllépte előtt, egyszerre csak újszerű, üde, friss áramlat kezdi áthatni lyrai költészetünket. Egy tősgyökeres magyar földművelő család szülöttje, Czuczor Gergely, már a mult század harminczas éveinek elején, műköltőinknél eladdig példátlan nagy számú és szépségű népies dalokkal új irányt kezdett meg költészetünkben. E dalok csakhamar széltében ismeretesekké váltak, sőt nagy részök még a költő életében átment a nép énekes ajkára, mint erre bizonyság Erdélyi János népköltés gyűjteménye, melynek függelékében "a dalok vidékei"-re vonatkozó adatokból látni, hogy Czuczor népdalai már a század negyvenes éveiben nemcsak a Dunán túl voltak elterjedve, hanem elhatottak a nagy magyar Alföldre is, Zempléntől kezdve le Aradig. Ma már egy híján negyven daláról mutathatni ki, hogy teljesen népdallá vált. E körülmény minden aesthetikai fejtegetésnél csattanósabban bizonyítja, mennyire eltalálta Czuczor a valódi népköltészet hangját és tartalmi elemeit s ennek alapján elmondhatni, hogy Petőfit kivéve nincsen újabb magyar költő, a ki vele a szoros értelemben vett "népszerűség" tekintetében vetekedhetnék.