Ctrl + C / Ctrl + V [antikvár]

Súlyos arcátlanság könyvet csak úgy összelapátolni már meglévő, újságokban korábban megjelent készletekből. Ha valaki nem teljesen gátlástalan, kénytelen legalább egy előszót írni hozzá, hogy úgy tűnjön, valamelyest foglalkozott a kiadvánnyal. Az eredetileg úgy volt, hogy kocsmai társalgás közben szóba kerültek a szcientológusok, én pedig igazi jól értesültként mesélhettem, annak idején miket tapasztaltam a Hogyan kössünk sikeres házasságot tanfolyamon. Végül az egyik érdeklődőnek megígértem, hogy e-mailben átküldöm neki a cikket, amit annak idején írtam, és a flopis ősidőkben nyilván számítógépről számítógépre telepítgettem, csak meglesz hát a laptopomon. Mégse találtam, úgyhogy regisztráltam a www.mancs.hu-n, hogy hozzáférjek az archívumhoz. Kicsit féltem, hogy ciki, idejétmúlt, unalmas lesz, de nem is volt vészes. Később üres félóráimban visszajárogattam a mancs.hu-ra, és ha azt hittem, senki se lát, magamat olvastam. Ennyi jó cikk egy rakáson?! Barátom, ezt nevezem! Nincs szebb, mint a saját művét elégedetten szemlélő alkotó, Bódi Guszti érezhet hasonlót, amikor benyomja az autóban az Aranyesőt.