Cs. Szabó László válogatott esszéi [antikvár]

Részlet a műből: A magyar költészet századai Valamikor Louvainben járva, gondoltam, hogy föl kellene lapozni egyik legrégibb versünk, a Mária Siralom eredeti szövegét, amelyet ott őriznek. Segítség nélkül jó időbe telt, amíg rábukkantam a versre egy kegyes tartalmú, nyolcadrét könyvecske vegyes latin írásrétegei közt. Úgy megbújt, mint egy félig elfödött arcú magyar apácanövendék valamelyik nyugati kolostortemplom énekkarzatán. „Barbár" szavaival a Siralom észrevétlenül belevegyült Európa uralkodó keresztény nyelvébe. Latin eredetijét egy párizsi szerzetes költötte. Dallamát, amely továbbszökött az áhítatos szöveg alól, később fölfedezték egy trubadúrénekben, így hát jobb kézről meg bal kézről a Siralomnak egyaránt volt törvényes és törvénytelen: egyházi és világi őse a franciáknál. Nem is csoda, hogy volt. A kereszténység csíráit Cluny napja érlelte Magyarországon. Ha francia kisasszonyt vett el egy magyar király, hangszerükkel énekszerzők is bevonultak a lány kíséretében. Ha kitűnt egy magyar diák, a püspök vagy apát elküldte az eszes fiút Párizsba, a Szajna-partra, ahol ma a borcsarnok áll. Akkor még a hit doktorai és költői misztikus szőlőtőről szüretelt borokat vermeltek a helyén a C8 5 S)