Bús napok [antikvár]

ELŐSZÓSzemélyes vallomással szeretném kezdeni. Vasvári Pálhoz harminc éves diák-rajongás fűz, hiszen ennyi évvel ezelőtt lettem vasvárista", a nevével fémjelzett nyíregyházi gimnáziumnak tanulója, melyben egészséges Vasvári-kultuszt szívtunk magunkba. Közel került hozzám úgy is, mint márciusi ifjú, az ifjúság életerejének megtestesítője, és úgy is, mint annak a Szabolcsnak szülötte, amelyet akkor és ma is elmaradottnak ítélnek, de amelyből mint az ő példája is mutatja van felemelkedés.így aztán, amikor (1986-ban) az Irodalomtörténeti Társaság tagja lettem s egykori tanárom, dr. Margócsy József arra biztatott, Vasvári munkásságával foglalkozzam, kapva kaptam az ajánlaton. Ehhez az is hozzájárult, hogy közben görög katolikus lelkész és a nyíregyházi Hittudományi Főiskola tanára lettem, és így Vasvárit nemcsak mint szabolcsit érzem magamhoz közel, hanem mint magamhoz hasonlóan görög katolikus pap fiút, hiszen édesapja, Fejér Pál előbb az ifjú Pál születési helyén, Tiszabüdön, majd Nyírvasváriban volt paróchus.Mint görög katolikus lelkész, hadd jegyezzem meg, az elmúlt bő évszázad alatt egyházunkban eleven Vasvári-kultusz élt. A két világháború között működött Budapesten a Vasvári Pál Kör, amely a görög katolikus diákok, egyetemisták egyesülete volt. Amikor a hetvenes évek elején Pesten, a Rózsák terén működtem mint segédlelkész, a paróchia iroda falán nap mint nap láttam a Kör jelképét, a rézveretes Vasvári-képet a babérkoszorúkkal. A Kör annak idején számos rendezvénnyel, kiadvánnyal öregbítette névadója nevét. Hogy a nyíregyházi volt Királyi Katolikus Gimnázium 1947-ben Vasvári Pál nevét vette fel, abban a Kör egyik volt tagjának, Kovács Gyula görög katolikus hittanárnak is oroszlánrésze volt. így számomra a Vasvári-téma szinte családi ügy", eleven része annak a közvetlen szellemi örökségnek, amelybe beleszülettem, s amelynek továbbadásába én is bele szeretnék kapcsolódni.A Vasvári-portrén belül azonban olyan vonásra fordult érdeklődésem, melyre Margócsy Jocó bácsi" hívta fel a figyelmemet, s amelyről az elmúlt száznegyven év alatt a politikus, a közéleti ember, a történetíró Vasvári mellett kevesebb szó esett, s ez: Vasvári, a szépirodalom művelője, még közelebbről: a novellista. Az ügy azonnal érdekelni kezdett és először Hunyadi Józsefet, a Tiszavasvári Általános Iskola3