Bialik [antikvár]

Bialik, a könny és fény költője Azok a gyászjelentések, amelyek Bialik halála alkalmából, mint nagy nemzeti gyász hirdetői, a szentföldi lapokban megjelentek, tömör összefoglaló keretét adják Bialik héber költői jelentőségének és zsidó emberi nagyságának. A jeruzsálemi «Váád Leumi» szerint: Herzl halála óta nem volt Izráelnek ilyen vesztesége. És itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy ezúttal nem a gyászjelentések szokásos túlzásaival állunk szemben. Amit itt ezek a fekete betűk a fehér papiron jeleznek, valóban csupa értékmérői Bialik egyéniségének: «Kultúrális megujhodásunk látnoka és építőmestere, a héber alkotás óriása, a költészet fejedelme, a nyelv uralkodója, a feddés és harag hatalmasa, a látomás és a hit megújítója, nemzedékek hídja, törzsek abroncsa, szellemi kincseink felkutatója és összegyűjtője, az Aggáda királya, a szétszórtság fiainak tanítója, a nemzet lelkének kormányzója.» De ezek a tömör jelzők még tovább is felbonthatók Bialik egyéniségének csodálatos sokoldalúsága szerint. Mint költő külön méltatást érdemel Bialik a lirikus, Bialik az epikus, Bialik a prózairó, Bialik a gyermekdalok énekes és a zsidó népdalok feldolgozója.