Berzsenyi [antikvár]

Részlet: Sopron ellenében Aki Kazinczy vonzó élettörténetének, a »Pályám emlékezeté«-nek nekivág, meglepetten hallja, milyen vastag ómagyar környezetben töltötte a mi nagy finnyásunk első gyerekkorát. Kálló, Várad és Károly szögében állt a sömjéni kúria, melybe a leányait sorra kiröpítő Bossányi-nagyapa legalább egy fi-unokát követelt vissza. Az idegen ajkú ember még a hegynél is ismeretlenebb dolog volt ebben a lapos Biharzugban. A kis Kazinczy nyolcéves koráig egyebet sem hallott magyar szónál. Az öreg Bossányi, a híres Baranyai vicispán legkedvesebb barátja, nádas, vályogos házban székelő pátriárka, aki ménesét, gulyáját örömére tartja, az ítélete alá küldött parasztokat nagy villámlás, mennydörgés közt, inkább félelmetesen, mint rettenetesen, bottal büntetgeti, s ha megbosszantják, otthagyja Nyitrában tekintélyes örökségét. Kazinczy legjobb színeivel festi ki a nyusztsinkóban, vasszín mentében járó öregurat, aki a lajblit éppúgy kártékony módinak nézte, mint más öregek egy nemzedékkel később a pantalont. Elidőz órjás nyakkendőjénél, melybe remegő cselédeknek kellett őt belegöngyölni, visszaemlékezik körmevonására, mellyel az íródeáknak a levélen a címzés s a kelet helyét megjelölte.