Bővebb ismertető
Részlet:A képrombolóHa a színpad művészetének úttörőiről esik szó napjainkban, a francia Jean Anouilh, az angol Christopher Fry és a német Bertolt Brecht nevét szokás emlegetni. A három kortárs közt azonban Brecht volt a legidősebb s így kezdeményezőnek is a legkorábbi. Neve ma már bevallva-bevallat-lanul is fordulópontot jelez a dráma huszadik századi történetében. A világ sokáig nem látott benne mást, mint amolyan irodalmi fenegyereket, Shaw, Wedekind, Pirandello nagy reményekkel kecsegtető követőjét vagy társát. Ma azonban már világos: nemcsak úttörő volt, hanem beteljesítő is. Nemcsak újat teremtett, hanem Összegezett is és ami a legfőbb: programot adott. A húszas évek elején, mikor Brecht fellépett, már egy jó évtizede forrongott, feszítette hagyományos abroncsait az európai dráma. Mikor 1956-ban meghalt, esztétikai követelései már jórészt valóra váltak; az ő epikus szinházat" hirdető programja szinte zsinórmértékké lett, félig-meddig az új színpadművészet bibliájává.írói öröksége körül azonban még korántsem dőlt el a harc, hiába nyertek polgár-