Bárka 2020/1. [antikvár]

Tóth Erzsébet: Sem egy reggel Én azt már nem élem meg, madarak ébrednek, csiripelnek, jelzik, hogy fontos dolgunk van, de annál nincs fontosabb, hogy öleljük még egy kicsit nagyon egymást, jár még egy puszi, vagy kettő, vagy három, vagy még több is, ami aztán nem érhet véget olyan hamar, valami még következik. azután a kávé, a rántotta, esetleg még a gyerekek is előállnak valamivel, letört a maci lába, hívni kell az orvost, nincsenek tapasztalataim a boldogságról, talán ilyesmi lehetne