Bárka 2018. január-december [antikvár]

ELEK TIBOR A 25 évesek vagyunk CQ Kedves Olvasó! Nem tudom, észrevette-e előző évfolyamunk lapszámainak fejlécén, hogy negyedszázados a Bár/(a O - vagy mondjuk így, fiatalosabban: 25 évesek lettünk! Ilyenkor illik megállni egy pillanatra, számot vetni az eltelt idővel, s talán örülni, ünnepelni is egy keveset. ^ Az tudom, hogy nagyon sokan tartottak velünk az elmúlt 25 évben alkotóként, szerkesztőként, munkatársként a lu fedélzeten, és közönségként a különböző vízpartokon. Itt köszönöm ezt meg nekik és a fenntartóinknak, támogató- _ inknak, a különböző minőségben minket segítőknek. Nem is őket emiékeztetem a következő történeti adalékokkal, hanem inkább azokat, akik csak az utóbbi években csatlakoztak. _§ A Bárka 1993-ban a Tevan Kiadó műhelyében jött létre Cs. Tóth János kiadóigazgató és Kántor Zsolt főszerkesztő g irányításával. 1997-ig ők is szerkesztették a - különböző okok miatt - rendszertelenül megjelenő, többnyire tematikus szá- J mokat. Igaz, az 1996/3-4. számot már magam, vendégszerkesztőként. 1997-től átalakuk, kibővült a szerkesztőség, és rend- ^ szeresen, negyedévenként jelentkező folyóirat lettünk, amelynek kiadásában ettől kezdve már a Békés Megyei Könyvtáré a nagyobb szerep, 1999 novemberétől pedig a szerkesztőség is a könyvtárba költözött. 2008-ban a megyei kulturális intézmények átszervezésének részeként a Bárka kiadója a Békéscsabai Jókai Színház lett, és azóta a szerkesztőség is a színház épületében működik. Még előtte, 2007-ben elindítottuk a Bárkaonline internetes magazint is. A megújult formátumú lap 2000/1. számának Olvasóköszöntő zárszójában így foglaltam össze az előző 3-4 évben is már szépen formálódó fő törekvéseinket: „Mi, a szerkesztők az egyetemes magyar kultúrában gondolkozunk, és arra törekszünk továbbra is, hogy a Bárka nyitott, befogadókész legyen minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemre, származásra és lakhelyre; az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz való tartozásra. Hangzatosnak tűnhet, pedig szerényen szeretném bejelenteni, hogy tudatos kánontörés a célunk, irodalmi és művészeti vizeink keresztül-kasul hajózása, egy olyan termékeny eklektika létrehozása a Bárkában, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, formaelvek szerint létrejött alkotásokat szükségszerűen dialóguskényszerbe hozza, talán nem ellenére a szerzőknek sem, de mindenképpen az olvasók örömére. Szeretnénk remélni, hogy a regionalitás és az egyetemesség a minőség- és értékelvű szemlélet és gondolkodásmód keretei között nincs feloldhatatlan ellentétben egymással; a látszólag lokális érdekeltségű témáknak és a térségben élő, ide kötődő szerzőknek a »vidéki« folyóiratok többségénél hangsúlyosabb szerepeltetésével ezt is bizonyítani próbáljuk. Fokozatosan erősíteni szeretnénk a társadalomtudományi anyagok jelenlétét a lapban, publikálási lehetőséget biztosítva ezáltal a régióbeli tudományos műhelyek munkatársainak is." Akkoriban voltak, akik megkérdőjelezték egy ilyen folyóirat-profil létjogosultságát, de azt remélem, hogy eddigi történetünk során sikerült bizonyítanunk nemcsak az életképességét, de a folyamatos értékteremtő szerepét is. S az igazat megvallva, ebben az újabb keletűen szétszaggatott magyar világban, a mi helyzetünkben, a mi kondícióinkkal, lehetőségeinkkel, ma sem tudnék jobbat, szükségesebbet közvonalazni. Jelen számunkat eredetileg egy olyan reprezentatív Bárka-számként képzeltük el, amely nemcsak a fő törekvéseinket, az aktuálisan legfontosabb szerzőinket, de az aktuális szerkesztőinket, munkatársainkat is felvonultatja. Aki szerkesztett már folyóiratszámot, az tudhatja, hogy nagyon hamar le kellett mondanunk ennek az ötletnek a megvalósításáról, hiszen egyetlen pillanatban mindannyian nem férhetünk a fedélzetre (s akkor a szervezés, szerkesztés során adódó esetlegességekkel, véletlenekkel, különböző előre kalkulálhatatlan alkotói helyzetekkel még nem is számolunk). Nyilvánvaló, hogy az előző számainkban is ott voltak, voltunk és a következő számainkban is ott lesznek, leszünk mindazok, akik a Bárka aktuális törekvéseit valósítják, valósítjuk meg. Például nincsenek itt művekkel jelen a 2017. év Bárka-díjasai (lásd a 138. oldalon) sem, hiszen éppen az előző számokbeli publikációikért kapták az elismerést. Viszont ők is benne vannak már az Emléf( egy állapotról címmel a jubileum alkalmából kiadott szépirodalmi antológiánkban, amelyben minden olyan költőnk és prózaírónk szerepel, aki az elmúlt években ebben a díjban részesük (megrendelhető a szerkesztőség címén). És néhányan nem lehetnek már itt, bármennyire is szerettük volna, például az a Bárka-díjas Tarján Tamás, aki még elvállalta, hogy megírja 25 éves történetünket egy szép tanulmányban Néhányan azért itt vannak (vagyunk) mind a legidősebbek, mind a legfiatalabbak közül, nem is beszélve a középgenerációk alkotóiról, és bízom benne, hogy egy az eddigi történetünkhöz méltó lapszámmal ünnepelhetünk. Ki:vánom magunknak és a barátainknak, szerzőinknek és olvasóinknak, hogy az elkövetkező negyedszázadban ne csak megmaradjunk, de tovább is erősödjünk, a magyar irodalmat, művészetet gazdagítva ezáltal!