Bánk bán [antikvár]

JÜLJ I /i^j-.ijÖtödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolozsvári leendő játékszíntől fel-szólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz? vagy - amit szégyen volna hinni - nem találtatott valamirevaló munka, és így a neszt csak az idővel akarták meghalatni? de valójában a híre el is némúlt, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt célozom, hogy most egy fénikszet mutatok elé, - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták és figyelmessé tettek a szépre úgy, mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úr akkori barátomnak írásban adott Rostáját. Mindenkori szíves emlékezetem légyen köszönetül.Előbbeni munkámban, annak rovására, hogy a merá-niai hercegek közül miért vettem Ottót, egy Eló'ver-sengést írtam, mely tele van i^ú vérem gőzével, negéd-del és feszelgéssel. Az okot magát itt is jelentem, nem mintha oktatni akamék, hanem csak mintegy emlékezetébe hozni az olvasónak:Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccse okozta. Ezek négyen voltak: Eckbert bambergi püspök, Ottó burgundiai pfalzgróf, Henrik istriai márkgróf és Berchtold kalocsai érsek, egy tudatlan fiú. A három első megugrott Németországból, mert gyanúba jöttek Fülöp királynak Vitelspachi Ottó által lett megölettetésében; a hetyke Berchtoldot pedig (kit a királyné kedvéért András király nagy nehezen, a pápa hosszas ellenzése után, kalocsai érsekségre emelt, minekutána bébizo-nyítódott az, hogy már tud - olvasni, és huszonöt esztendős), ezt a Berchtoldot, mondom, utálván a magyarok, meg-megfogták és jó sort vertek rajta. - Ilyeo nevelésű öcsék között Gertrudist se reméljük igen angyalnak - nem is szolgálhat nagy védelmére az, hogy