Az intellektualitás vezérei [antikvár]

Bevezetés Könyvemben a hazai értelmiség történetének egyik fontos állomását, az első világháborút megelőző rövid, konjunkturális időszakban jelentkező új értelmiségi szerepminta és feladatkör keletkezését vizsgálom. Köztudott azonban, hogy az értelmiség kifejezés jelentéstartalma, sőt a kifejezés hangalakja korszakról korszakra, és kultúrkörről kultúrkörre változó: az értelmiség - legyen bármily tág vagy lehatárolt is a meghatározása - ellenszegül minden normatív definíciós kísérletnek és mindig történeti definíció megalkotását teszi szükségessé. Az első világháborút megelőző időszakban jelent meg a művészetek, az irodalom, a tudomány valamint a politika viszonyában új helyzetet teremtő értelmiségiek csoportja, akik szellemi tőkéjükre hivatkozva a hatalom intézményeivel szembeni távolságtartást szorgalmazták, kiálltak a művészeti és tudományos szabadság, illetve autonómia mellett, ami „az akkori társadalmi viszonyok között mélyen ideologikus programot"^ jelentett. Kitérek a művészeti szabadság és autonómia kérdésével összefüggő erkölcsi dilemmálora is, amelyek a ráció, az igazság vagy az igazságosság nevében fogalmazódtak meg a közügyekbe való beleszólás jogával kapcsolatban. A művészeti és a tudományos szabadság, illetve autonómia eszméjének térfoglalásához a nyilvánosságot a sajtó rohamléptű erősödése, valamint az irodalom és a politika intézményeinek, beszédmódjainak szétválása teremtette meg, „a szabadság figyelemre méltó fokát"^ pedig a liberális politikai-társadalmi intézményrendszer biztosította a korszakban. 11 I i I'i. ¦ ll'M^'i'V^ I - 1 ! Í ^ ¦' iMli