Arany János [antikvár]

Amint e lapokon Arany Jánost jellemezni akarom, alakja mindinkább megelevenedik előttem, érzelmekben és eszmékben gazdag élete újból leperdül és fejlődésének különböző korszakai ismét elvonulnak képzeletem előtt. Költészetének fátyolán át látom a sápadt, kis földmívesfiút Szalonta határában, a Szigettó nádasában vadréce-tojást szedni: látom később, mint a debreceni kollégium diákját, kinek sovány alakját hosszú, fekete tóga "mint gyászlobogó a nyelét" takarja, mindig olyas valami után sóvárogni, amit nem tanítanak a tudós professorok.Majd ismét mint a kollégiumtól elzüllött rengetegen át egy ezüst huszassal zsebében és kendőjébe kötött cipóval hazafelé, anélkül, hogy tudná, hova hajtsa le árva fejét.