Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Ami átjön. Nem jelképes a kötet címe, egyszerűen azt a szellemi élményt jelöli, amit magyar írók munkái váltottak ki egy magyar olvasóban. Ezért magyar olvasókönyv.
Tény ugyan, hogy némely kötet, amelyekről olvasói jelentés található ebben a gyűjteményben, fizikailag akár több (állam)határon is átjött, ám ennek egyedüli jelentősége az átjövetel ténye, annak szerény hangsúlyozása, hogy a magyar írók a Kárpát-medencében, de azon kívül is: olvassák egymás könyveit. Azt viszont, hogy ebben az elválasztó (állam)határoknak mennyire nincsen semmilyen jelentőségük, a kötet azáltal jelzi, hogy a szerző olvasmányait az irók nevének betűrendi sorrendjében tárgyalja. Mert valamiféle rendre szükség van, és az ábécé biztos fogódzónak tűnik.
Egyéb rendteremtés nem állt a szerző szándékában. Olvasmányai megválasztásában ízlése, értékrendje, érzékenysége és nem utolsósorban a véletlen vezérelte. A könyvek kapcsán keletkezett írásai is az esetlegesség jegyeit viselik magukon, terjedelmükben, hangütésükben, tárgyukra koncentráltságukban aleatorikus módon távolra elkülönböződnek egymástól. Csupán arra reflektálnak, ami átjön. Jelezvén, hogy egy-egy irodalmi műalkotás miként szólaltatja meg az olvasó szenzibilitásának rezonáló dobozát.
Sem műfaji, sem tematikai rend nem érvényesül a kötetben, ennek ellenére talán mégsem csapongó. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy a szerző a „tekintély" mivoltát nem ismeri, mások tekintélyértelmezését pedig nem ismeri el. Szerinte minden könyv ugyanarról a rajtvonalról startol tekintet nélkül arra, hogy szerzőjük korábbi munkái dobogósak lettek-e, melyik helyen végeztek. A célszalag pedig az olvasó kezében van.
A szerző saját olvasatában esélyt ad azoknak is, akik nem is óhajtottak versenymezt ölteni, vagy tündéri nagyvonalúsággal a pálya mellett futottak, és ha nem is nyakukba hullott a babér, teljesítményük ennek ellenére dobogós. Az irodalmat ugyanis nem csupán a fősodor képezi. Sokszor fontosabb, izgalmasabb művek születnek a periférián, műfajok találkozásában, de elsikkadnak az irgalmatlan tömegprodukcióban.
Nem ez a könyv mutatja majd fel az olvasónak az elsőbbséget követelő értékeket, mert a szerzőt régtől hidegen hagyja az elsőbbség, a tekintély és a pozíció. Viszont szereti a jó könyveket, és élvezi, ha azokra a szórásban, takarásban bukkan rá. Ám a fősodor is érdekli, azonban az oda soroU műveket is a kívülálló szemszögéből olvassa, igyekszik a megtalálni a köz(ép)pont perifériális olvasatát. Mert igazán csak az a fontos, ami átjön. A remekműveket feltétlenül el kell olvasni, miközben az olvasónak joga van, hogy egyedül fedezze fel a remekműveket. Joga van értékelni azt a művészi teljesítményt, ami őt a legmélyebben megszólítja, ami számára átjön.
A szerző