Amathus I. [antikvár]

ELŐSZÓ Csetri Lajos több évtizedes pályája során több nagy ténaakör kutatásával foglalkozott, de országosan ismert és elismert kutatóvá akkor vált, amikor a felvilágosodáskor magyar irodalmát, kritika- és eszmetörténetét kezdte tanulmányozni. Az 1970-es évek elejétől már egyik meghatározó alakja volt azoknak a törekvéseknek, amelyek a korszak kutatásának megújítására irányultak. Szemléleti fordulatot hozó új meglátásait és következtetéseit tanulmányok és tanulmányértékű kritikák egész sorában, valamint két önálló és nagy hatású könyvben tette közzé. Közülük az első, amely Berzsenyi Dániel irodalomszemléletét tárgyalja, kandidátusi disszertációjának átdolgozott szövegén kívül tartalmaz néhány rövidebb, kifejezetten e kötet számára írott szöveget is.' Másodikként kritikatörténeti monográfiája látott napvilágot, amely a századforduló és 182Ü közé eső korszak irodalomszemléletét vizsgálja, középpontjában a nyelvújítás és Kazinczy, a neológusok és az ortológu-sok szerepét gyökeresen újraértékelő fejezetekkel.^ Egyéb témakörökben született tanulmányait, verselemzéseit, esetenként tanulmányméretű és igényességű kritikáit viszont nem rendezte kötetbe, ezek különböző folyóiratokban és nehezen elérhető tanszéki kiadványokban olvashatók csupán. A posztumusz kétkötetes gyűjtemény ezen a hiányon kíván segíteni. A válogatás az életmű gerincét alkotó 18-19. századi kutatásokra koncentrál. A pálya elejének erős elméleti érdeklődése (például a történelmiregény-vitában való részvétel) és a kortárs magyar szerzők műveiről írt nagyszámú kritika (amelyek jelentőségét kritikusi díj is elismerte) Csetri Lajos írói és kutatói arcképéhez éppúgy hozzátartozik ugyan, mint későbbi irodalomtörténészi tevékenysége, a terjedelmi korlátok azonban nem teszik lehetővé e témakörbe vágó írásainak közlését. Hangsúlyt fektettünk viszont arra, hogy a legfontosabb és legeredményesebb terület kötetben meg nem jelent írásait minél nagyobb számban tegyük hozzáférhetővé, olyan egységes tanulmánygyűjteményt hozva így létre, amely nem csupán a szerzőnek állít méltó emléket, de jól hasznosíthatja az élő irodalomtudomány, az egyetemi szintű irodalomoktatás is. Mindezen meggondolások nyomán a két kötet írásait három nagy fejezetbe ' Nem soknsng, hanem lélek. Berzsenyi-tanulmányok, Budapest: Szépirodalmi, 1986. ^ ^Sy^i^g^Sy különbözőség?Nyeiv- és Irodalomszemlélet a nwgynr Iroánlml nyelvújítás korszakában, Budapest: Akadémiai (Irodalomtudomány és Kritika), 1990.