Állítások és kérdések [antikvár]

PALYAKEZDES - ERVENYESÜLES - IRODALMI ÉRTÉKRENDEK -2008 A pályakezdéssel kapcsolatosan két egymással szögesen ellentétes álláspontot egyaránt jogosultnak és érvényesnek vélek. Egyrészt sok igazság lehet abban, ha valaki azt mondja, nem könnyű ma íróként pályát kezdeni. Bár én rögtön visszakérdeznék, hogy miért, mikor volt könnyű? De ma valóban nem könnyű, s főként a magyar irodalom eltömegesedésénekjelensége miatt nem. A költők, írók száma s még inkább a magukat költőknek, íróknak tartók száma soha nem látott mértékben megnőtt az elmúlt két évtizedben. Lehet, tévedek, félrevezetnek a személyes szerkesztői élményeim, idősebb íróknak, szerkesztőknek kellene visszaigazolni (vagy cáfolni), de úgy látom, hogy még soha ennyien nem koptatták a tollat (billentyűzetet) a magyar irodalomban, illetve annak környékén. Más művészeti ágakban is megfigyelhető ez, például a festéssel foglalkozó emberek száma vagy a színészeké szintén mértéktelenül megnőtt. Érdekes ellentmondása ez korunknak, mert a művészetek eltömegesedése párhuzamos a leértékelődésükkel, a társadalmi presztízsük, rangjuk látványos csökkenésével. Vagy nincs is itt ellentmondás, ez így természetes, és az elitkultúra és a tömegkultúra közötti távolságok csökkenésével is összefügg mindez? Ebben is lehet igazság, de ugyanakkor egy másik nézőpontból joggal beszélhetnénk az elitkultúra és a tömegkultúra egymástól való rohamos távolodásáról is. Miközben ezzel összefüggésben is akár, újra kérdés lehet az, hogy egy- 7