Alföld 2016. június [antikvár]

GÁL FERENC Ház körüli munkák XIII. Három alakban jelenhetek meg. Az események tanújaként embergyűrűben topogva forszírozhatom: húzódjunk szaunakabinba. Tapasztalatból tudva, hogy a két világ határán kicsapódó őskép fegyelmező ereje zárt térben mire képes. Az is lehet, hogy a fénylő pillanattól vendéghaj tincseit sodorva megint csak az jut eszembe: valami bömbölő zene átjárhatna, legalább ilyenkor. Vagy a beszédhelyzet finomságaira fittyet hányva minden tiszteletkör nélkül bököm ki: múlt hónapban még a kutyatestűt akartam. A város benzingőzben úszott, a forróság egy ponton túl mosolyt fakasztott, a tűzfal reklámja meg azt sugallta, a húsz méteres vízoszlop nyomását egyszer nem árt kipróbálni, zavaró körülmények nélkül, teljes átéléssel. XXVIII. Morzsálódnak a könyvek. A fehér várost széthordják az uszályok és a hangyák, innen folytatom majd. Most lámpát gyújtok, körömnyire csavarom a lángot, és a függőágyba telepszem. Szakavatott pózomban a holtpont súlypontommal úgymond egybeolvad, holnap azt terjesztem majd, a hírek alatt elvették az áramot, a kérdő tekintetek lázba hoznak.