Ady megmondja [antikvár]

Előszó Ady: legenda. A legnagyobb magyar költők egyike, sokaknak „a Legnagyobb". Vele indul a modern, a huszadik századi magyar irodalom. Pop, punk és metál egyben, sanzon, népdal és sámánzene. Megőrültek érte a kortársak, annyira szerették, vagy épp megőrültek tőle, mert annyira gyűlölték. Ő írta le a valaha volt legerősebb magyar mondatot: „Minden Egész eltörött". Ezt persze mindenki tudja, ezzel nem mondtam semmi újat, mint ahogy tudjuk azt is, bizony igaz, amit Szerb Antal írt: „Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő". Egyenes tartású, kérlelhetetlen, szenvedélyesen igazságkereső, de ha kell, vicces és laza (tényleg! lásd az irónia nevű fejezetet), vagyis a magyar újságírás aranykorának legkiemelkedőbb alkotója. Színikritikákat, útirajzokat szállított, de városi pletykákat is megénekelt, ha éppen arra volt szükség. Dolgozott Debrecenben, Nagyváradon, Pesten és Párizsban. így, több mint száz év elmúltával is látszik: soha nem tágított, nem hátrált meg, mindig azt írta, amit gondolt. Már ez is nagy erény, le is csukták miatta (igaz, hogy csak három napra, de azért mégis!), de a korabeli erős mezőnyből talán az emelte ki, hogy nemcsak óriási ismeretanyaggal rendelkezett, hanem félelmetesen