Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A honleányok és az íróik.
Az időtájt könnyebben talált nőnemű lényt a hírlapíró, mint manapság, aki szakadt inggombjait felvarrja, amikor a szerkesztőségek telve vannak hírlapírónőkkel, gépíró-kisasszonyokkal. (Talán csak nem tisztelték jobban a nők a sajtót, mielőtt belekontárkodtak volna?)
Tehát a hírlapíróknak nem kellett messze menni a szakadt gombjával.
Valamiképpen úgy állott a helyzet, hogy még élt egy-két öreg író vagy zsurnaliszta Pesten, aki emlékezett azokra a lelkes honleányokra, akik bő pártfogói voltak a sajtónak és ezek az öreg huncutok is arra tanították elbeszéléseikkel a fiatal nemzedéket, hogy némely nők azért születnek, hogy hírlapírók rongyos fehérneműjét foltozgassák.